A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyve I. kötet (Békéscsaba-Gyula, 2010)
Peter Hügel: Az Aradi Múzeum - Történeti áttekintés
Peter Hügel Az Aradi Múzeum - Történeti áttekintés A régiségek gyűjtésének kezdeti időpontja a mai Arad megye területén nem határozható meg pontosan. Egyes régészeti kutatási eredmények és nyugati analógiák alapján feltételezhetjük, hogy a benedek- rendi (XI--XVI. század), pl. a bizerei, pankotai vagy bulcsi kolostorokban érdeklődés mutatkozott a római kori kincsek iránt. A török hódoltság ideje (1552-1687) kevéssé kutatott és ismert, ezért nem jelent referenciát a tanulmánynak. A XVIII, századból sem maradtak emlékeink e régiségek gyűjtésével kapcsolatban. Az aradi régióban a régiségek gyűjtésével kapcsolatos első hiteles adatok a XIX. század közepéről származnak. 1847-ben Pichler birtokfelügyelő végezte az első régészeti ásatásokat a pankotai benedekrendi apátság romjain. Itt fedeztek fel néhány falrészletet és sírhelyet. A megtalált értékek egy részét (egy kelyhet, érméket) Bécsben adták el, egy másik részük (mint például egy nagy gyűrű) elveszett. Az 1848-49-es forradalom drámai eseményei nagy hatással voltak az aradi kollektív emlékezetre. Ez igen fontos az Aradi Múzeum keletkezése és fejlődése szempontjából. Az egyén és a forradalomhoz kötődő tárgyak kapcsolata nagyon mély volt. Az 1862-ben Barzán véletlenül felfedezett több ezer római kori kincs felkeltette az érdeklődést más helyi történelmi adatok és ezek tanúi iránt. így még abban az évben Vörös A., Török G., Kopcsányi J., Bohus L., Hollmayer intendáns, Magyari A. parókus és Vásárhelyi D. régészeti ásatásokat végzett a pankotai apátság romjai között. A felfedezett tárgyakon kívül, melyek az idők során elvesztek, a mi szempontunkból fontos a kutatócsoport egyik tagjának kijelentése, mely a korabeli sajtóban jelent meg: „csoportunkban felmerült az a spontán gondolat, hogy megalakítsunk Arad vármegyében egy egyesületet, amely a régiségek kutatását és megőrzését tűzi ki célul”. Bár a Nemzeti Régiségek Múzeuma és a Budapesti Történelmi Emlékhelyek Bizottsága részéről szakemberek, Römer FL, Hampel J., Molnár P. ellenőrizték a régészeti lelőhelyeket, mint pl. a bulcsi várat és apécskai „nagy sáncot” (1870-1872), az aradi értelmiséget még mindig a forradalom emléke foglalkoztatta. Míg Déván lerakták a Hunyad vármegyei Történelmi és Archeológiái Társulat alapjait (1870), Temesváron megalakult az Archeológiái és Történelmi Társulat, Nagyváradon a Bihar vármegyei Archeológiái és Történelmi Társulat (mindkettő 1872-ben), Békés megyében a Békés55
