A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyve I. kötet (Békéscsaba-Gyula, 2010)
Szatmári Imre: A Munkácsy Mihály Múzeum története (1899-2009)
még négy múzeum gazdálkodásának a koordinálása, irányítása is, melyet közvetlenül a gazdasági osztály látott el. A fejlődést jól érzékelteti, hogy míg a tanácsi kezelésbe adás idején az egész megyében csupán négy főfoglalkozású, szakirányú munkatárs volt alkalmazásban, ez a szám 1978-ig 18-ra emelkedett, s mellettük 26 egyéb, szintén főfoglalkozású alkalmazott is tevékenykedett. A gyarapodó gyűjtemények és az új munkatársak elhelyezése Békéscsabán is egyre nagyobb gondot jelentett, így a múzeum bővítése mindinkább szükségessé vált. A kedvező lehetőséget a szomszédos telken felépülő új társasház jelentette, melynek egy részét múzeumi célokra jelölték ki. Az új épületrészt 1978 nyarán adták át, s ez 840 m2-rel (több mint 80%- kal) növelte meg az intézmény hasznos alapterületét, de az még ezzel együtt sem érte el a többi megyei múzeum méreteit. Az új épületben rendezték be a munkaszobák nagy részét, a restaurátorműhelyet, és itt alakították ki a gyűjteményi raktárakat is. Két kiállítóterem szintén ebben az épületrészben kapott helyet. Az egyikben 1980-ban állandó néprajzi kiállítás nyílt, melyet 2003-ban újítottunk fel, a másik pedig kezdettől fogva időszaki kiállítások színtere. A megyei hatókörű múzeum gyűjtőköre és gyűjtőterülete a hetvenes évek közepén két jelentős területen bővült: a múzeum egyrészt a magyarországi szlovákok és románok néprajzi és helytörténeti anyaga, másrészt pedig a XX. századi magyar művészek grafikai alkotásainak tekintetében országos bázismúzeumi besorolást kapott. A fejlődő és nyugodt munkával telt évtizedek a gyűjtemények jelentős gazdagodását eredményezték. A régészeti gyűjteménynek csak a beleltározott része a megyei kezelés időszakában 13 ezer darabról közel 227 ezerre nőtt, de főleg az utóbbi évek megyei beruházásaihoz kapcsolódó régészeti munkák során hozzávetőlegesen még legalább ennyi tárgy került a múzeumba. Ezek elsődleges feldolgozását és nyilvántartásba vételét folyamatosan végezzük. A természettudományi szakág gyűjteményének mennyisége napjainkra ugyancsak nagyságrendekkel lett nagyobb: az 1960 körüli alig több mint ezeregyszáz darabot számláló anyag helyett ma közel 25 ezer tétel követel állandó gondoskodást. Ebből 1190 db madárpreparátum, illetve tojás, 66 db ásvány, 5687 tétel herbáriumi anyag, 17 956 tétel pedig a csigagyűjteményhez tartozik. A néprajzi gyűjtemény a tanácsi kezelésbe adás időpontjában a 3 ezres darabszámot sem érte el, ma pedig csaknem 11 ezer darab tárgy tartozik ide. A történeti szakágnak csak az utóbbi évtizedekben lett önálló gyűjteménye: napjainkban helytörténeti és nemzetiségi tárgyakból, illetve 44
