A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyve I. kötet (Békéscsaba-Gyula, 2010)
Szatmári Imre: A Munkácsy Mihály Múzeum története (1899-2009)
volna vele. Cecile von Bamewitz szerencsére 1929-ben - 12 évvel a küldemény útra bocsátása után (!) - levélben érdeklődött a múzeum vezetőségénél, hogy ki vannak-e állítva azok a Munkácsy-relikviák, melyeket a festőművész özvegye végrendeletének megfelelően a csabai múzeumnak elküldött, s az iránt is érdeklődött, hogy miként ápolják itt a mester emlékét. E levél nyomán kezdték keresni Csabán az előzményeket, s meg is találták az 1917-ben érkezett, küldeményről szóló értesítést. Ebben azt is tudatták, hogy a ládákat az Országos Szépművészeti Múzeum útján juttatják el a csabai múzeumnak. A hagyaték azonban nem érkezett meg. Komiss Géza ezek után - a múzeumi bizottság elnökeként, illetve a város kulturális tanácsnokaként - kitartó levelezésbe kezdett, s végül a küldeményt is sikerült megtalálnia: egyik részét (a festményeket) a Szépművészeti Múzeum padlásán, másik részét (a személyes tárgyakat és dokumentumokat) pedig a Nemzeti Múzeum Munkácsy-termében. A festmények között volt a Munkácsy által az Ecce Homo című képhez készített Krisztusfej töviskoszorúval című tanulmány, valamint két másik, Munkácsy Mihályt ábrázoló festmény. Az egyik Hans Temple, a másik Emile Charles Wauters alkotása. A festmények mellett összességében mintegy 100 darab tárgyat (személyes használati tárgyak - szemüveg, esernyő, fésű, kesztyű, hajkefe, kölnisüveg, ruhadarabok stb. -, valamint festőfelszerelések - ecsetek, paletta, festőállvány stb.) és mintegy 200 darab dokumentumot (személyes fényképek, nyomtatványok, vázlatfüzetek, újságkivágások, kiadványok stb.) is tartalmazott a küldemény. Az 1917-ben útjára bocsátott Munkácsy-hagyaték így érkezett meg 15 évvel később, 1932-ben a megadott címre, a csabai múzeumba. A képzőművészeti gyűjtemény ebben az időszakban jelentős gyarapodást könyvelhetett el. A Munkácsy-hagyaték három festményén, valamint Vidovszky Béla, Perlrott Csaba Vilmos, Csabai Wágner József, Jankay Deutsch Tibor, Bolmányi Ferenc és más helyi kötődésű alkotók művein kivül Haan Antal és Orlai Petries Soma festményei is bekerülhettek a múzeumba. Az 1912-ben 57 alkotást felsorakoztató képzőművészeti gyűjtemény így 1945-re 180 művet számlált. A természetrajzi gyűjtemény szakszerű gyarapítása Tarján Tibor bekapcsolódásával kezdődött el. Évi 20-30 madárpreparátummal, tojással lett gazdagabb a tár, melynek legjelentősebb, legértékesebb részét a múzeum e korszakának végére kb. 250 madárpreparátum és a több mint 100 fajtól származó, hozzávetőlegesen 300 darab madártojás jelentette. A múzeum kiállításai 1932-ig túlnyomórészt még a Rell Lajos által korábban kialakított elrendezést tükrözték, de 1932. június 5-én ünnepélyes keretek között egy teljesen új kiállításokkal berendezett múzeumot nyitottak meg. Egy termet töltött meg a Banner János, szegedi régész által rendezett régészeti anyag. A néprajzi - a pásztorélet, a háztartás, 30
