Cs. Szabó István: Református temetés, temetők, sírjelek a Körösök és a Berettyó vidékén (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Összefoglalás

dosan őrzött, szárított, előre eltett „akácfaderék" volt. Ötven esztendőt betöltött férfiembernek „illett, hogy legyen ilyen eltett fája". Élőfát is kijelöltek erre a célra, s „mikor eljött az ideje, kivágták". „Embernek vastagabb, asszonynak víknyabb" járt. Antropomorf képzetre utalnak a fejfarészek megnevezései: fejrész-homlok, szemöldök (csipkézett), a homlokon fejfavirág, törzs, hátrész, elöl a törzsön írás vagy cifraság, a talajban lábrész. A fejfák „homlokán" általánosan elterjedt felirat állt: „A. B. F. R. A." = A B(oldog) F(eltámadás) R(eménye) A(latt). Végezetül figyelemre méltó jelenség a temetőkbe való „dög, hullabedobálás" (állati hullák, főleg kutya- és macskatetemek, valamint baromfifélék) szokása. Biharnagybajomban, Gyomán a gondozatlan temetőrészen sűrűn nőtt suhángokon

84 láttam felakasztott kutyákat. Mezőtúron sírok közé bedobott baromfitetemeket figyeltem meg reklámszatyorban vagy anélkül; a szeghalmi Epreskerti temetőben ugyancsak sírok között agyonütött kutyatetemek hevertek. Érdeklődésemre, hogy miért történt ez - bár a válaszadók elítélték e „tevékenységet" -, végül is úgy gondolták: „dögre dög került".*

5 Suháng = Husáng, hajlékony, hosszabb vessző, faág. Itt köszönöm meg lektorom, Nóvák László Ferenc szíves segítségét, tanácsait. Az általa javasolt, a tanulmány tárgyára vonatkozó bőséges szakirodalomból való témánkénti hivatkozásoktól terjedelmi kötöttség miatt el kellett tekintenem. Javaslatai közül több, vidékünkre (is) vonatkozó adatra természetesen a megfelelő helyen hivatkoztam. A dolgozat terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé, hogy minden jelenség, tárgy tényleges, illetve feltételezett hátterének lehetséges magyarázatát megadjam. Célom az volt, hogy adatokban gazdag gyűjtött anyagomból a lehető legtöbbet közreadhassam.