Cs. Szabó István: Református temetés, temetők, sírjelek a Körösök és a Berettyó vidékén (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Sírjelek

valami lakodalomra marhát szoktak levágni, és némelyek hu elfelejtésére nemcsak jól laktak, hanem meg is ittasodtak.^

0 Osváth Pál is szól erről Sárrétről írott munkájában: „...utolsó kapa föld, s egyengetés végbe ment. A rektor kivan: békés nyugvást s egykor vidám feltámadást. Majd a halottas ember kér szót: Nagyon cikornyás, ezért érthetetlen nyelven megköszöni a tisztelgőknek a szomorú tisztességtételt, hasonló tisztességes eltakarítást kívánván kedves mindnyáj oknak. Meghívja az egész közönséget rövid ebéd vagy vacsorára. Jobb módúak egész juhot, marhát, több hordó bort, tömérdek aprómarhát feladnak az asztalokra s közben felemlegetik a megholt jelesebb tetteit, kedves tárgyait, idősebbek eléneklik a XC. zsoltárt, poharazás közben megesik, hogy egynémelyik világi dalt kezd""

1 SÍRJELEK A sírjelekről Kis Bálint „Tudós Tiszteletes szentesi Prédikátor" tollából a következőket tudhatjuk meg: „Mindenkinek volt főtől való fája, némelyikre csak egy-két betűvel volt feljegyezve, ki fekszik ott: amelyiknek nagyobb főtől való fája volt, többet metszettek ilyen formán; Kov. S. azaz Kovács Sára, másoknak ismét az egész életek ideje, nevek, feleségek, halálok napja s esztendeje fel volt metszve. Epitháphiumot is szegzettek némely főtől való fára, néhol ezt márványkőből faragták ki. Békés vármegyében ezek a főtől való fák bunkósra vannak vágva, Csanád és Csongrádban vagy élesre, vagy pedig kicifrázva, kigombozva voltak a felső végek kifaragva, feketére festve, ha pedig erőszakos halállal halt meg veresre. Tiszteletes Tudós ötsödi prédikátor tractuális esperes Úr midőn látná, hogy antecessorának esperes Kúti Ádámnak sirja felett főtől való fáját ellopták, igy szállott ötsödi híveihez: Ha meghalok egy szál nádnál egyebet ne 5C KIS 1992, 202. p. 51 OSVÁTH 1875, 43. p.