Cs. Szabó István: Református temetés, temetők, sírjelek a Körösök és a Berettyó vidékén (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Közösségi temetés
KÖZÖSSÉGI TEMETÉS Központi szerepet kapott a közösségi eltemetés szokása, mivel mindenki kötelességének tartotta, hogy valamilyen formában részt vállaljon a halott eltakarításának folyamatában. Különösen jelentős mozzanat volt a sírásás, a sírbehúzás tevékenysége. A békési és bihari Sárrét településein alkalmanként még az 1980-as években is jelentős számú férfiember jelent meg egy-egy sírnál hosszabb-rövidebb ideig, hogy eleget tegyen illendőségből e közösségi hagyománynak. A hozzátartozók ebben csak jelképesen vettek részt, hiszen mindössze egy-egy rögöt dobtak a leeresztett koporsóra, illetve némely helyen lapátot kértek a sírbehúzóktól 16 , hogy azzal kevés földet dobjanak a sírba. Ez utóbbit is leginkább a férfiak tették meg. A sírásók, sírbehúzók - „lapátos emberek", akiknek a létszámát még évtizedek múlva is tudták, nyilvántartották - számából a halott iránt érzett tiszteletadásra következtettek, azaz minél többen jelentek meg, annál nagyobb volt az elhunytat övező tisztelet. A lónak is szerepe volt, lehetett a tiszteletadásban: kitüntetésnek számított, ha valamely lovas gazdától gyászkocsiba történő befogáshoz kérték el a lovait. Ezt a tényt is hoszszú ideig számon tartották. „Akinek nem vót lova, az kőcsönkért. Tisztessíg vót adni. Kéri Imre komámnak nagyon szíp lovai vótak, hetvenvalahánszor ment a lovaival halottat kivinni, el akarta írni a századikat is, de nem tudta, meghótt szegíny feje. " u Békésen „...rokonok, jóbarátok, ismerősök, utcabeliek többenkevesebben voltak sírt ásni, kinek mennyi tisztesség járt". Kint a temetőben ételt-italt adtak nekik: kenyeret, szalonnát, tojásrántottát és italnak pálinkát. „1940-től már zömmel napszámosokkal ásatták a sírokat. " Az önkéntes, hívás nélkül, tisztességből sírt ásók feleségei egy-egy fekete kendőt kaptak emlékbe. Az 1960-as évek 16 Sírbehúzó = Kapával, lapáttal sírgödröt betemető közreműködő. 17 Cs. Szabó Imre közlése, Gyoma.
