Juhász Irén: A Vésztő-Mágori-domb (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2006)

leltünk. A festék felhordásából arra következtethetünk, hogy a tetemet valamilyen halotti ingbe öltöztették, s csak a szabadon maradó testrészeket festették. A festékanyag ásványi eredetű, így maradhatott meg több ezer éven át a csontokra rakódva. A halottak mellé gyakorta tettek „túlvilági útravalót": szerszámokat, élelmet, vörös festéket. Az új kőkort követően, a korarézkori tiszapolgári kultúra idején (Kr. e. 2600-2300) élt népesség 90100 cm vastag telepréteget hagyott hátra. E korból 19 temetkezést ismertünk meg. A rézkori sírok telepszerte szétszórtan, a házak közötti szabad térÚjkőkori temetőrészlet, zsugorított helyzetű csontvázakkal - Detail eines Friedhofs der Jungsteinzeit mit Skeletten im Hockergrab - Detail of a New Stone Age graveyard, with contracted skeletons ségeken helyezkedtek el. A zsugorított tetemek jobb, illetve bal oldali fektetésben, DK-ENy irányban feküdtek. Mellékletekben, elsősorban kerámiákban, szerszámokban és ékszerekben voltak gazdagok. Nagyon kedvelt volt a magas csőtalpas tál. A középső bronzkori gyulavarsándi kultúra idején (Kr. e. 1750-1300) népesedett be az őskor folyamán utoljára a Mágon-domb. E békés időszak ismét egy virágzó gazdálkodó életformát honosított meg. A tartós megtelepedést és a békés fejlődést biCsőtalpas rézkori tál - Schüssel aus der Kupferzeit mit Rohruntersatz - Bronze Age bowl with tubular support