Juhász Irén: A Vésztő-Mágori-domb (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2006)

vette körül, téglapadozatának maradványai a keleti szárnyon kisebbnagyobb felületen viszonylag jó állapotban még ma is megvannak. A kolostoregyüttes 30x36 méteres alapterületen feküdt, hozzákapcsolódott észak felől a 30 méter hosszú és 12,8 méter széles templom. Az első kerítésfal betömött árkának feltárásakor a korábbi épületek bontási törmelékét és az épületeket díszítő faragványokat találtuk meg. Innen került elő számtalan rangos kőfaragvány töredéke: vörösmárvány oszlopocskák, oszlopfődarabok, igen nagy méretű oszlopfők akantuszos mintázatú darabjai („turbános elemek"). Az északi lejtőn végzett feltáráskor megtaláltuk az északi feljáró kaputornyának maradványait is. Ehhez a kolostoregyütteshez tartozik az írástörténeti szempontból jelentős, latin nyelvű feliratos kő, amelyet építőanyagként beépítve találtunk meg a későbbi, 12. század végi bazilika északi oldalfalának alapozásában. A kolostorban élt szerzetesekről nem tudjuk, milyen rendhez tartoztak. Bizonyos, hogy a monostor ettől az időtől kezdve a környező kis falvak egyházi központja volt. Az utolsó nagy átépítés a 12. század végén történt, még mindig román stílusban. Teljesen új, háromhajós, tágas, pilléres bazilikát építettek, szentélyrekesztő fallal, ehhez kapcsolódó népoltárral. Az előző kolostor-templomból csak a keleti végén levő sekrestye falait használták tovább, kis mellékkápolnaként. A templom főhajóját a mellékhajótól elválasztó pillérsorból több lábazat megmaradt, alapjuk egyenlő szárú kereszt alakú. A nyugati végén állt a két vaskos torony - ezeket látták még 1733-ban is. A megnagyobbított bazilika 36,2 méter hosszú, 16 méter széles volt. Ebben az állapotban maradt meg a 19. század elejéig. A rombolások ellenére még ma is látható a bazilika északi oldalfalában az építési technika ún. bizánci jellegű, váltott - tégla-kő - anyagú falazása. A kolostorépület megőrizte korábbi alaprajzi elrendezését, csak