Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Illyés Gyula

kiemelni, mint például Megy az eke című versét. 1946-ban jelent meg A reformáció genfi emlékműve előtt című elmélkedése, valamint a Hunok Párizsban című regénye. Az Egy mondat a zsarnokságról című verse témája miatt 1950-ben nem jelenhetett meg, csak 1956-ban. Drámái közül kiemelhető az Ozorai példa (1952), Fáklyaláng (1953), Dózsa György (1956), Különc (1963), Bölcsek áfán (1972), Bál a pusztán (1972), és még lehetne sorolni. 1961-ben jelent meg az Új versek kötete, 1969-ben pedig a Kháron ladikján című eszszéregénye. Az Ebéd a kastélyban (1962) és a Beatrice apródjai (1979) befejezetlenül maradtak. Halála után jelentek meg Illyés Gyuláné és Illyés Mária szerkesztésében a Naplójegyzetek különböző kötetei. Illyés Gyula szépirodalmi munkássága mellett élete végéig más műfajokban is maradandót alkotott: esszék, tanulmányok naplójegyzetek, interjúk, műfordítások és népmese-feldolgozások .