Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Erdélyi József

költő, író a Nagyszalonta közeli Újbátorpusztán született 1896. december 30-án, és Budapesten halt meg 1978. október 4-én. Eredeti neve: Argyelán, mivel apja román, édesanyja magyar volt. Nagyszalontán, Déván és Mezőtúron a gimnáziumban tanult. 1915-ben hadiérettségit tett, behívták katonának, s az orosz fronton harcolt. 1916-ban a Kolozsvári Szemle közölte első verseit. 1918-ban egy ideig a debreceni egyetem jogi karának hallgatója volt, majd Budapestre ment, ahol vöröskatonának állt. 1920-tól íróként próbált megélni, nem sok sikerrel. 1921-ben már a Nyugatban is jelentek meg versei. Ibolyalevél című első kötete Szabó Dezső ajánlásával látott napvilágot, népies hangjával nagy feltűnést keltett. 1923-ban az Est lapok munkatársa lett. 1928-tól 1939-ig Pilisszántón lakott. 1931-ben három hónapot töltött Párizsban. Ezekben az években versei