Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Németh László

író, esszéista, színműíró, műfordító Nagybányán született 1901. április 18-án és Budapesten halt meg 1975. március 3-án. A XX. századi magyar prózairodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője. Baumgarten-díjas (1930). József Attila-díjas (1950), Kossuthdíjas (1957). Polgári családból származott. A középiskola elvégzése után magyar-francia szakos bölcsész volt, de 1920 tavaszán (Budapesten) átiratkozott az orvosi egyetemre, ahol diplomát szerzett. 1926 és 1928 között fogorvosként praktizált, 1928-tól 1942-ig iskolaorvosként tevékenykedett. 1925-től rendszeresen jelentek meg írásai a Nyugatban, a Napkeletben, a Protestáns Szemlében. Ez utóbbiban jelent meg első tanulmánya Móricz Zsigmondról. 1929-ben a Napkeletben jelent meg első regénye az Emberiszínjáték. 1937 tavaszáig 17 kötetet publikált, miközben Tanú címmel lapot indított, amelyet egymaga írt és szerkesztett. A Tanú-