Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Veres Péter

1945 után tagja volt az Ideiglenes Nem­zetgyűlésnek, majd országgyűlésnek. 1945­49 között a Nemzeti Parasztpárt elnöke, 1945^17-ben a Földbirtokrendező Tanács el­nöke. 1947-48-ban honvédelmi miniszter volt. 1948 után, bár országgyűlési képviselő volt, jobbára csak az irodalomnak élt. Lírát, népéletleírást, bölcselkedést ötvöző trilógiája Szolgaság (1950). Szegények szerelme (1952), János és Julcsa (1957), későbbi közös cím­mel: A Balogh család története (1961) az al­földi parasztság félévszázados történelmének enciklopédikus részletességű leírása. Széles körű érdeklődéséről Olvasónaplói (1962, 1984, 1986) tanúskodnak. 1950-ben és 1952­ben Kossuth-díjjal tüntették ki. RÓLA SZÓLÓ ÍRÁSOK: Ráclics József (szak.): Ve­res Péter koszorúja. Kortársak írásai, emlékezései (1973). Nádasdi Peler: A tölgyfa árnyékában. Em­lékezések Veres Péterre (1974). Bata Imre: Veres Péter alkotásai, vallomásai tükrében (Budapest, 1977). Buta Imre: Veres Péter pályája a felszabadu­lás után (Kortárs. 19X5). Veres István: Apám mel­lett, apám helyett (Budapest. 1994).

Next

/
Oldalképek
Tartalom