Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Erdei Ferenc

zeti és a háztáji gazdálkodás kombinációját. 1957-től az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója is volt, 1948-ban az MTA levelező majd 1956-ban rendes tagja lett. A Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg (halála után) utolsó műve, a Város és vidéke (1972), amelyben Csongrád megye öt városának 1945 utáni életét, fejlődését vizsgálta. Munkásságáért, tudományszervező tevékenységéért 1948-ban és 1962-ben Kossuth-díjat kapott. Sírja a makói református temetőben található. 1987. decemberében a Makói Múzeumi Baráti Kör kezdeményezésére, emlékére megalapították az Erdei Ferenc Társaságot, mely az ő szellemében szervez tudományos üléseket s jelentet meg kiadványokat. RÓLA SZÓLÓ ÍRÁSOK: Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története 1944-1948. (1972), Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza (Makó, 1985), Kulcsár Kálmán: Erdei Ferenc (Budapest, 1988), Huszár Tibor: Párhuzamok és kereszteződések (1991).