Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Banner János diákévei ( Sápiné Turcsányi Ildikó)

hiszen szakdolgozat nélkül nem lehet vizsgázni —, azonnal elő is álltam a magam javaslatával. A nyarat úgy is otthon, Békésen töltöm és szívesen feldolgoznám a község népi építkezését. Ezen a területen . . . soha senki néprajzzal nem foglalkozott. Szót értettünk és én egyetemi dolgaim végeztével, 1909. június 29-én már beleírtam a dátumot frissen vásárolt rajzfüzetembe, megvettem a szükséges egyéb füzeteket, kölcsön kértem az Emperl Gyula lemezes, hat kazettás, harmonikás fényképezőgépét, és Banner Benedekkel együtt hozzákezdtem a munkához. (. . .) Nem volt olyan utcája Békésnek, amelyiket be ne jártuk, és kevés olyan, ahol egy-két házat padlásával együtt meg ne néztünk volna. Délelőtt és estefelé dolgoztunk a terepen, hol a városban, hol a tanyákon, délután rajzoltuk a települési térképet, rendeztük az anyagot, s mire vége lett a nyárnak, a két és fél hónapos munka eredményeként, örömmel vittem az eljövendő dolgozat feldolgozásra váró anyagát Kolozsvárra." 1910-ben a disszertáció sikeres megvédésével ledoktorál, majd 1911-ben középiskolai tanári oklevelet szerez. Előbb Makón, majd Jászberényben tanít. 1913-ban a tanítás mellett a jászberényi múzeum múzeumőre lesz. Munkássága ekkor kapcsolódik végérvényesen a magyar muzeológia ügyéhez. Az ifjúság oktatásáról, neveléséről sohasem mond le; előbb a szegedi, majd a pesti egyetemen tanít, de ez is a néprajzzal és a régészettel van kapcsolatban — s az elismerést, a hírnevet régészeti munkásságával szerezte.