Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - A Körösvidék halászata Banner János munkásságában ( Szilágyi Miklós)

A bevezetőben azt mondottam, hogy Banner János halászati tárgyú dolgozatainak szemléletéből és anyagkezelési módjából — nem csupán a több hónapos gyűjtőmunka tényéből — egy Körös-vidéki halászati monográfia ígérete bontható ki. Befejezésül hadd foglaljam össze, hogy a hasonló tárgyú részfeldolgozások és monografikus összegzések átlagos színvonalához mérten mennyiben ígért volna újat, s miért lehetett volna színvonalasabb az 1920-as években ez a potenciális monográfia: a) Banner eszköz- és munkamódleírásai szokatlanul gondosak és pontosak: a legapróbb részletekre is figyelt, mégis csak a lényeg megértése szempontjából fontosat rögzítette. Különösen a személyesen megfigyelt munkafolyamatokat, a halászok által talán nem is tudatosított cselekvési automatizmusokat tudta érzékletesen jellemezni. Ami azért dicséretes erény, mert a halászati adatközlések tekintélyes hányadának inkább az öreg halászok elbeszélése, mintsem a megfigyelés a fedezete. (Ecsedi ugyan együtt halászott adatközlőivel, leírásai mégis elnagyoltabbak — nyilván, mert türelmetlenebb, impulzívabb alkat volt Bannernél, akit a régészet is a jelenségek gondos megfigyelésére szoktatott.) b) A magyar etnográfusok Herman Ottó kezdeményezése nyomán „ősfoglalkozásként" tanulmányozták a halászatot, ebből következően a „múltban" vélték megtalálni a néprajzi érdeklődésre számot tartó jelenségeket, s még a megfigyelhetőt is a múlt élő kövületének, szerencsés véletlen folytán megtalált „leletnek" fogták fel. Banner természetesen ezt a kutatói hagyományt követte, hiszen újra meg újra utal a „régi" halászat utolsó képviselőire. (A későbbi gyűjtések bizonyítják, hogy az akkori öregek mégsem az utolsó lehetséges adatközlők voltak!) Ennek ellenére: következetesen figyelte az adatközlői életében bekövetkezett változásokat is, s erre alig akad egykorú példa. Abban hozott volna tehát lényegesen újat, ha a köröstarcsai riport szemléletét követve nem mossa egybe az emlékezetben élőt a napi gyakorlattal; ha következetes a jelenségek kronológiájának bemutatásában. c) Sok szó esett a korai halászati irodalomban a bokornak nevezett halászcsapatok és az alkalmi akcióközösségek szervezeti rendjéről. Ezekhez az ismertetésekhez képest Banner a bérleti viszonyokra s a halászcsapat kizsákmányolására vonatkozó információkkal, illetve a halászcsapathoz tartozók hierarchizált együttműködésének szemléletes példáival hozhatott volna figyelemre méltóan újat. Jegyzetek Banner János halászati tárgyú publikációi: Tárcsái halászok közt. Békéscsaba, 1923. 38 p. (Nyomtatta a „Körösvidék" Rt. könyvnyomdája); Halászat a Fekete-Körös torkolatánál. Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Archaeológiai Intézetéből, II. (Szeged, 1926) 210 —217. pp.; Adalékok a haltaposáshoz. Halfogás kézzel. Népünk és Nyelvünk, I. (Szeged, 1929) 53—54. pp.; A szegedi halászbárka. Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Archaeológiai Intézetéből, I. (1925) 75—91. pp.; Levéltári adatok a szegedi halászathoz. Népünk és Nyelvünk, I. (1929) 118; Élet a szegedi tanyákon. In: Kari—Varga: A Föld és élete, I.