Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Banner János két tanulmánya - Tárcsái halászok közt (Sajtó alá rendezte: Szilágyi Miklós)

BANNER JÁNOS Tárcsái halászok közt Nehéz porfelhőt hömpölygetett a száraz augusztusi szél a Körös árterében mélyre kivájt nyári út felett. Csak itt-ott botorkált egy-egy munkában kifáradt lovú parasztkocsi. Nehezen emelgették a lovak elnehezedett patájukat; aztán látszólag egészen magukra hagyták. Nem törődtek vele, akárhova esett le. A lomhán megadott lendület, meg a jól kovácsolt súlyos patkó úgyis előbbre lódította, meg le is húzta a földre. Minden unott emelésnél valóságos porsugarat rúgtak előre a lovak. A leszálló portól szürke volt az egész ártér. Az átláthatatlan porfelhőből gyengén hallatszott a kocsizörgés. Minden hangot elnyelt az út vastagon fekvő pora. Csak a fűzfás partoldalból hallatszott a víz felé a fűzvessző hántolok vidám nótázása. A gát gyalogútján mindég több gyerek ereszkedett le az ártérbe. Mindég gyorsabban igyekeztek. Aztán a híd alatt gyülekezőt tartottak, s ujjal mutogatva erősen nézegettek a ládányi víz felé. A sok gyerek közt egy feketebeli tekintélyes magyar is kibontakozott. Fekete pörge kalap volt a fején, kezében kampós bot. Megállt. Hanyagul rátámaszkodott a botjára, szabadon maradt kezével a vastag ezüst óraláncot piszkálta. Aztán ő is mereven előrehajolva nézett a ládányi víz felé. A várakozás mindég izgatóbb lett. Végre, mikor a körüljárós torony őre mind a négy sarokról ledudált a hat órai ütés után, az egyik gyerek leguggolva harsányan kiáltott: — Gyünnek mán Péter bátyámék! Néma csend lett. Mindenki a jelzett irányba nézett. Valóban a vízfolyás ellen két keresztbe állított csónak iparkodott lassú himbálózással. Mikor közelebb értek, minden mozdulatot jól lehetett látni. Egy-egy csónakban három ember állt. Jobb kezét előre nyújtva, a mereven álló evezőre támasztva nyolcas alakban ide-oda mozgatta; a közepén megkötött evező méltóságteljesen kapaszkodott a lomha vízbe, s tollával ide-oda kanyarogva húzta felfelé a csolnakot. A ciklendezés kiduzzasztotta a felgyűrt ingujj alól a napbarnította izmokat. A balkéz hátra, lefelé volt nyújtva, rajta tekergőzött a vastag húzókötél,