Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Hódmezővásárhely, 1988. március 6. - Egy ásatási segédmunkás emlékei (Dömötör János)

nyákból gondoskodtunk. Persze nem szervezetlenül, hanem meghatározott sorrendben, a kollektíva egy-egy tagja szerezte be az egész csapatnak az almát, körtét, barackot. Egyetlen, nem szervezett partizánakcióra emlékszem, amely azonban balul is sikerült: Ujházy Soós Attila osztálytársunk, a híres Űjházityúkleves színész névadójának dédunokája határozta el magát, pesti létére, kacsa szerzésre. El is indult az egyik közeli tanya mellett kalászokat szedegető kacsák felé. Ezek azonban észrevették és elindultak a tanya irányába. Ujházy Soós futásnak eredt és már-már utolérte az egyik, lassabban haladó, kiszemelt áldozatot, amikor fölbukott, belelépve a tarló egy rejtett mélyedésébe. A kacsák nagy hápogására előkerült a tanyaőrző kutya és üldözőbe vette Attilát, néhányan mentőakcióba kezdtek és a kutyákat riasztó ősi, kőért, göröngyért lehajló mozdulat imitálásával sikerült visszavonulásra bírni a tanyaőrzőt. Ujházy örült a megmenekülésnek és újabb akciót már nem kezdeményezett. Az ásatások történetének befejezéséül még ide kívánkozik Banner professzornak az az eléggé nem értékelhető szép szokása, hogy az ásatások után az olvasókörben többször is tartott előadást a környező tanyavilágban lakóknak arról, mi is történik körülöttük. Az egyik ilyen előadás után idősebb parasztember hallgatója, mint erről a korabeli sajtó hírt adott, azzal búcsúzott tőle: „Eddig is szerettük mi, professzor úr, ezt a mi földünket, de ezután, hogy tudjuk, milyen kincseket rejt, még sokkal jobban szeretjük majd". Igaz, ez nem Tatársáncon, hanem Bodzásparton hangzott el, de mivel Banner professzor népművelői éroszáról és emberközelségéről meggyőző képet ad, úgy gondolom, indokolt volt szólnom róla. A tatársánci csapat a gimnázium befejezése után természetesen szétszéledt, de nem volt még eddig egyetlen olyan érettségi találkozó, amelyen ne elevenítettük volna fel a tatársánci élményeket, benne Banner professzor tiszteletre és szeretetre méltó személyét. Tevékenységének tudományos értékelése mellé most az egykori ásatási segédmunkás helyezte el szerény emlékcsokrát.