Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Néhány gondolat Banner Jánosról és munkásságáról — megnyitóként (Szabó Ferenc)

gükből máig sem vesztettek! Banner Jánost az élet mélyebb ismerete és elfogulatlan, igazi tudóshoz méltó mérlegelése vezette ezek vizsgálatához, nem pedig a teóriák. A népélet egyes szeleteinek, mozzanatainak bemutatása során, mondhatni, különösen jó arányérzékkel foglalta egybe a különböző forrásokból (régi iratok, térképek, elsárgult újságok, anyakönyvek, idős emberek közlései, s különösen a helyszíni bejárás és megfigyelés, stb.) származó történeti és a szeme előtt lévő (recens) adatokat. A források minél szélesebb körének (időt-energiát nem kímélő) felkutatása és felhasználása révén, s a legjobb értelmű tudományos nyitottságból táplálkozó történeti „polihisztorság" igényének vállalásával bontakozhatott ki Banner János munkásságának a mai helyismereti, regionális történeti kutatás számára példa értékű ága. Az az ág, amelyet a régészetben felmutatott nagy eredményeihez képest sokan csak mellékvonalnak tartanak az életműben: a Békés város és környéke, a Körösök vidéke — mint általa legjobban ismert természeti tájegység — múltjának feltárására kipróbált, valóban „komplex" történetírás. A húszas és harmincas években, majd élete utolsó egy-másfél évtizedében (fiatalkori gyűjtéseit, szenzációs megfigyeléseit is felhasználva) írta ezeket a különleges tartalmi és módszertani értékű és maradandóságú, többnyire rövidebb dolgozatait. (A régebbiek már klasszikus példái közül a 18. századdal foglalkozókat emelem ki: A békési pásztorok élete a XVIII. században, Adatok Békés megye településföldrajzához, Adatok a békési határ XVIII. századi vízrajzához, Adatok a XVIII. századi falusi életből. Az „újabbak" sorában a Békési Életben leközölt tizenegy írásából szinte mindegyik szemléleti-módszertani indítékokat ad.) Banner János még ahhoz a generációhoz tartozott, amelynek erős és megbízható természetismerete és geográfus érzékenysége, topográfiai tájékozottsága volt. Ez egyformán érvényes a nagytáji méretekre és a mikro-adatok és egyedi tények, megfigyelések térbeli elhelyezésére, a százhúsz-százötven éves kéziratos térképek és a jóval pontosabb felmérések alapján készült újabb mappák következetes használatára, értékelésére. Aligha tévedünk, ha a békési határ (az eredeti, nagy kiterjedésű határ) régi vízrajzának tüzetes felderítése során vállalt terepmunkában sejtjük Banner János első alapos „helyszíni gyakorlatát". Ez a módszer — elválaszthatatlanul a már említettektől — a tőle származó közlések tudományos hitelességének egyik tartóoszlopa néprajzi, művelődéstörténeti munkáiban is. Sajnos, a régészeten és a földrajzinév-gyűjtést egybefogó nyelvtudományon kívül a Banner által kipróbált, mások által továbbfejlesztett topográfiai pontosságnak a humán tudományokban gyakorta nincs elég becsülete, követője. A térben, a térképen való tájékozottság készsége a lakosság körében nagyon megkopott, a közlekedés korszerűbbé válása a természeti táj ismeretének gyengülésével járt. A Banner Jánostól ránk örökített szemlélet sokat segíthetne a lakóhelyhez, a szűkebb hazához való szorosabb kötődés visszaállásában, önismeretünkben. Ennél a sokat emlegetett problémakörnél kell újra Banner János életművének itt Békésen különös joggal és hangsúllyal említendő részére hagyatkoz-