Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Művészettörténet - Dankó Imre: Kallós Ede Erkel szobra

Kallós Ede Erkel szobra Dankó Imre Gyula Az Erkel jubileum ráirányította a figyelmet minden Erkel emlékre. Szükséges és szerencsés volt ez, mert több tárgyi emlék vált ismertté s többek között az alig egy évtizede elhalt, már-már elfelej­tett Kallós Ede iránt is felkeltette az érdeklődést.1 A gyulai Erkel szobor 1896 óta megszokott dí­sze a városnak s lassan bizonyos közömbösség vette körül. Pedig kiváló szobor, nagyobb érdeklődésre is számot tarthat. A szobor keletkezésének történetét Erkel gyu­lai monográfusa aprólékos gonddal megírta,2 Sche­rer Ferenctől tudjuk, hogy a szobor felállítását érdekes hírlapi vita előzte meg. Ez volt a szobor­­bizottságok kora, amiről Lyka Károly igen találóan azt írja, hogy „a szoborbizottságok és az általuk kiküldött bírálóbizottság kiváló bürokratákból, hí­res politikusokból, a gazdasági élet előkelőségeiből állott össze, csupa kiváló közéleti matador. Ha sokban különböztek is egymástól, abban az egyben biztosan megegyeztek, hogy nem sokat értettek a szobrászathoz. Művészeti fölfogásuk általában kon­vencionális volt, tehát szavazatuk leginkább kon­vencionális szobrok javára érvényesült. Még na­gyobb baj, hogy rendszerint olyan dolgokat kívántak a szobrásztól, ami nem szobrászi s aminek vérbeli szobrász nem fog megfelelni vagy legfeljebb fog­csikorgatva fog a „jó tanácsnak” színleg eleget tenni, ami aztán meg is érzik a munkáján.”3 Az Erkel Ferenc emlékét szoborral megörökí­teni kívánó, 1893-ban Göndöcs Benedek elnöklete alatt alakult szoborbizottságról se igen mondható más, jobb. Annyi talán mégis, hogy már előre, a szoborbizottság megalakulása előtt, tisztáztak némely kérdéseket. Egyesek ugyanis Erkel létesítendő szobrát az ugyanakkor építendő artézikúttal kívánták összeházasítani afféle „kútszoborrá”. A szoborbizottság, mely megyei szinten alakult és dolgozott, először teljes alakú szobrot akart emelni. De a szükséges pénz lassan gyűlt és Göndöcs halála után, a szoborbizottság új elnöke, Fábry Sándor főispán úgy vélte, hogy igen alkalmas lesz a megyei milleneumi ünnep­ségek fényét az Erkel szobra leleplezésével is emelni, még akkor is, ha nem egész alakos, hanem csak mellszobor készülhetett az addigra összejött pénzből. Biztatást adhatott ehhez Gyula város első szobra is, az 1889-ben felállított Stróbl Alajos-féle Wenckheim Béla szobor; ami ugyancsak mellszobor volt. 1 Kallós Ede 1866*ban született Hódmezővásárhelyem és 1952-ben halt meg Budapesten. — Lyka Károly szép jellemzésével: „meleg kedélyű férfi, volt, akinek elméjét és kezét egész munkás­ságában mindig tiszta művészi szándékok vezették”. Szobrászatumk a századfordulón Bp. 1059. 27. 2 Scherer Ferenc: Erkel Ferenc. Gyulai Dolgozatok 5. Gyula, 1944. 41—44. és uo. Gyula város tör­ténete n. Gyula, 1938. 226—228. 3 Lyka id. m. 7—8. 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom