Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Néprajz - Dankó Imre: Cserépedények Kötegyánban
csög, korsó, cserépkanna?. A nagyszalontai edények esetében általában találgatásra vagyunk utalva. Itt még a szín sem elégséges útbaigazító. A szalontaiak általában a fehér, a sárgás-barna, a zöld színeket kedvelik, s emellett nagyszámban csinálták a vászonedényt is.7 8 A gyűjtött anyagban viszont alig akadt fehér színű; a sárgás-barna is ritkaság számba megy. Különleges forma sem alakult ki náluk s ezért természetes, hogy sok idegen, egyébként ismeretlen helyről származó edényt a kötegyániak ebbe a csoportba sorolnak be (például a mezőtúrit, nádudvarit). Idesorolják a gyulai származású edényeket is, amik egész biztosan nagy számmal fordultak elő Kötegyán cserépedényei között. De Gyulának ugyanúgy nem fejlődött ki jellegzetes cserépipara, mint Szalontának vagy Békésnek és így a gyulai készítmények is beolvadnak a Kötegyánban szalontainak ismert edények közé. A gyulai fazekasság ugyancsak virágzó volt, 1836-ban a gyulai fazekasok külön céhet alkottak.9 1857-ben 17 fazekast tartottak nyilván.10 Készítményeiket az országos hírű gyulai vásárokon kívül a környék nagyobb helyein árusították. Így többek között Sarkadon, is ahová a kötegyániak Szalonta mellett ősidők óta piacolni jártak. Sarkadon, ahol „a város ipartörténetének egyik legérdekesebb emléke kétségkívül a fazekasság volna”, a múlt század közepére teljesen kiveszett ez a mesterség.11 Mindezeket Ételhordó szilke. Sötétbarna mázán a fehér írókadísz jól látszik. Erdélyi edénynek ismerik. Adatait lásd a 22. jegyzetben. 7 Dr. Viskl Károly: Arany népe. Arany-Emlékegyesület Könyvel II. Nagyvárad, 1919 . 74—75. 8 Dr. Viskl i. ra. 75. 9 Dr. Scherer Ferenc: Gyula város története, n. Gyula, 1938. 108. 10 Dr. Scherer 1. m. 234. 11 Márki Sándor: Sarkad törtérete. Budapest, 1877. 1)54. Sarkad jelentős agyagművességére idézzük Márki egy másik írását is: ,,A cserép- és más régiségekre, minőket Sarkadon, Dohozon stb., főleg az előbb, helyen nagy számmal találnak, csak újabban kezd némi figyelem fordulni; a gyulai és váradl múzeum érdekes csupor, kard, pénz s lcgkivált edény-emlékeket gyűjtött össze e környékről, melyeket azonban az őskorig fölvinni legalábbis leggyakrabban nevetséges.” (A Fekete-Kcrös és vidéke. Nagyvárad, 1877. 11)8.). 95
