Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Helytörténet - Köpösdi Vera: Az 1906. évi békési aratósztrájk
Az 1906. évi békési aratósztrájk Köpösdi Vera Végegyháza A XX. század elején Magyarországon is forradalmi helyzet állott elő. Az 1905—07-es években forradalmi mozgalmak rázkódtatják meg az országot. Különösen a proletariátusból tör ki nagy erővel a hosszú évek óta elfojtott harckészség, de igen jelentősek a mezőgazdasági munkások megmozdulásai is. A földmunkás- és szegénypai asztmozgalmak alapvető oka: a földkérdés megoldatlansága, a magyar paraszt földtelensége. Magyarország ui. a nagybirtokok hazája. Emellett a munkaalkalmak hiánya, a munkafeltételek állandó rosszabbodása, a munkabérek rendk'vül alacsony volta súlyosbította helyzetüket. De idézzünk csak néhány példát a mezőgazdasági munkások életkörülményeiből rendkívül nehéz helyzetük szemléltetésére, ez ui. sokmindent megmagyaráz. Táplálkozásuk — a rendkívül alacsony munkabérek miatt — hihetetlenül rossz és egyoldalú volt. A cselédeknek még vasárnap sem volt pihenőjük. Így családjuk körében — állandó elfoglaltságuk miatt — szinte sohasem lehettek: még az étkezést is legtöbbször munka közben végezték el. Agyondolgoztatták, élieztették ezeket az embereket. És milyenek voltak lakásviszonyaik? — A nős cselédeknek általában az uradalom adott lakást. De milyet? — „Míg az ököristálló szép, jó karban tartott magas épület, addig a cselédlakás alacsony, egészségtelen.”1 Gyakran 4—5 család lakik egy szobában. Képzelhetni az egészségügyi viszonyokat és a nyugalmat: különösen ha több gyermek is volt. A nőtlen cselédek pedig még egy szobát sem kaptak. Ezek általában az istállóban laktak. De nem voltak jobbak az időszaki munkások életkörülményei sem. Életük szinte állandó nyomor. A telet hideg szobában töltötték el, s tavasszal már kenyér nélkül voltak. Gyermekeik a legtöbb esetben az elemi iskolát sem végezték el. Öt-hétéves korukban ui. libapásztornak, 8—10 éves korukban kiskanásznak, 11—14 éves korukban már kisbéresnek kellett elszegődniük akkor is, ha jóformán vagy egyáltalán semmi bért sem kaptak: mert legalább így nem ettek otthon. Emiatt volt Magyarország az analfabétizmus hazája! És emellett az állandó megaláztatás is a mezőgazdasági munkásoknak jutott leginkább osztályrészül. „Mindezeket látva a tanulmányozó, ha van még benne a jobbérzésnek és szánalomnak csak egy kis szikrája is, undorral és szívében gyűlölettel fordul el egy olyan társadalomtól, mely leghasznosabb tagjait ily nyomorultul hagyja elveszni; melyben a munkások, kik a világot látják el kenyérrel, maguk kenyér nélkül vannak és ínségtől elcsigázva kell elpusztulniok.”2 Nem csoda, ha ilyen körülmények között a mezőgazdasági munkásság országszerte — így Békés megyében is — bérharcot kezdett. 1905-ben Békés megyében csak szórványosan fordulnak elő megmozdulások: inkább csak a következő év nagy harcainak meghirdetőiként. De 1906, az már a nagy harcok éve itt is. Kora tavasszal megkezdődnek a munkamegtagadások s folytatódnak a gazdasági év zárultáig, június—augusztus hónapokban érve el csúcspontjukat. A legnagyobb méretű sztrájkmozgalom 1906-ban Békés megyében gr. Wenckheim Frigyes békési uradalmában volt június 29, illetve 30-án. A békési gazdaság 3 uradalmában tették le a kaszát az aratók. A vizesfásmelléki uradalomban június 29-én 162, a tarhosi és féltői uradalomban pedig 1 Csizmadia Sándor: A földművelcMmunkásság helyzete ás feladata, i. m. 31. old. 2 Uo. 79
