Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Elöljáró - A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum élete
A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum élete A régiségbúvár gazdatiszt, Mogyoróssy János 1868-ban alapította múzeumunkat. Az intézmény hamarosan megyei kezelésbe került, majd pedig az 1889- ben alakult Békésvármegyei Régészeti- és Mívelődéstörténeti Társulat vette szárnyai alá. Bár egészen 1930-ig a vidéki múzeumok többségének lehangoló sorsában osztozott, mégis sok szép eredményt könyvelhet el magának ebből az időszakból is. A múzeum eredményeit akkor főleg a Társulat évkönyvei ismertették. A kultúra iránt felelősséget érző kevés ember sokoldalú támogatásából éldegélt az intézmény s állandóan feje fölött függött a bezárás, a feloszlatás Damoklész kardja. Pedig az alapító és a gyarapítók szép, értékes, főleg régészeti anyagot gyűjtöttek benne össze, melynek egyes darabjait már a múlt század nyolcvanas éveitől a komoly tudományos érdeklődés is joggal tartotta számon. Ideiglenes és nedves, az anyagot tönkretevő otthonokban való hosszú törődés után, 1895-ben önálló épületet kapott. Ez a múzeumépület ma is áll, műemlék, jelenleg a járási könyvtár otthona. Mindössze három teremből állt, s már az építéskor is szűkös volt. Növelte a bajt, hogy Mogyoróssy János halála után gyors egymásutánban váltották egymást a múzeum vezetői is. Nem tudtak megállapodni a kilátástalan sorsú intézménynél. Ebbe a vigasztalan helyzetbe jött döntő változásként Implom József igazgatásának korszaka, 1930-ban. Implom az öreg, poros, érdektelen gyűjteménybe életet vitt. Nemcsak leltározta, átrendezte, hanem új, megfelelőbb épületbe (a polgári fiúiskola földszintjére) is költöztette, ahol 1930. november 30-án korszerű, az akkori szakvélemények szerint tudományosan megalapozott, tanítani képes kiállítást rendezett. A múzeumot Mogyoróssy után ismét tudományos fórummá tette, nevezetes ásatásokat (ferences templom, középkori falvak) végzett: a kiállítást elkülönítette a raktártól, sokoldalú, főleg helytörténeti, kutató- és feldolgozó munkát folytatott. Ez utóbbinak számos, különböző helyen megjelent cikke a bizonyítéka. 1941-re oly magas fokra fejlesztette a múzeumi munkát, hogy Gyulai Dolgozatok címmel a múzeum önálló tudományos kiadványsorozatot tudott indítani. Sajnos, a Gyulai Dolgozatok az 5. szám után megszűntek. A szép fejlődést más vonatkozásban is derékba törte a második világháború. Implom katona, majd pedig hadifogoly lett s távolléte alatt a múzeum a pusztítás áldozatává vált. A gyűjtemény mintegy fele megsemmisült, a megmaradó tárgyak nagy része megrongálódott, azonosíthatatlanná vált. Implom hazatérve, a múzeum újjáélesztéséhez kezdett, de csakhamar kizárólagosan eredeti munkaterületére ment. A felszabadulás hozta új élet lehetőségei a magyar múzeumok számára csak a múzeumok államosítása után bontakoztak ki. 1949-ben a gyulai múzeumot is államosították és az akkor alakult Múzeumok és Műemlékek Országos Központja dr. Lükő Gábort nevezte ki vezetőjévé. Lükő folytatta Implom újjáépítő munkáját és sok nehézséggel küzdve, új, önálló épületbe költöztette az intézményt. 1956-ban nyitotta meg az első állandó, gazdag anyagú kiállítását Gyula és a Körös-köz története címmel. A kiállítás, címe után is ítélve, helytörténeti jellegű, bár Lükő, tudományszakjának megfelelően, bő teret hagyott benne a néprajzi anyagnak. Lükő az állandó kiállítás mellett számos időszaki, főleg képzőművészeti kiállítást is rendezett. 1958-ban Bajára távozott, azóta dr. Dankó Imre áll a múzeum élén. A múzeum életét az 1959. év néhány adatán keresztül próbáljuk bemutatni. Az 1959. évi munkáról — múzeumunk életében először — külön Jelentést ado
