Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Régészet - Banner János: Az Erkel Ferenc Múzeum legrégibb ritkaságai
Puíszky Öméltósága is jegyzett ki ezek közül néhányat, mint olyat, melyeket a Congressusra felküldetni kíván. Ezek utasításához képpest . . . jegyei (sic!) vannak jelölve. Csabán a városban talál Nagyságod . .. jegyet. Ez azt jelenti, hogy itt egymás mellett négy bronzkori sírt találtunk s azokban csontokat és különféle bronzneműket. A csabai, úgynevezett futisi határrészben egy ilyen jegyet tétettem: ... .Ez körülsáncolt halmokat jelent. Végre figyelmeztetem Nagyságodat a megye északi részén lévő úgynevezett Ördögárokra, mely a ladányi Sárrétben veszi kezdetét s Dévaványa, Póhalom, Csejt, Túr határában átvonulva, a hármas Körösbe megy. Ügy látszik, valaha a Sebes Köröst kötötte egybe a hármas Körössel. Gyula határabeli őskori leletekről, mint tudom, Mogyoróssy külön térképet fog küldeni Nagyságodnak. Talán felesleges mondanom, hogy jó lesz, ha az ő térképét cum grano salis, óvatosan fogja használni Nagyságod. Mogyoróssy bátyánkat sokszor elragadja a buzgóság az igazság rovására.7 A mappát, az archaeologiai congressus után, ugye-e visszakapom? Szeretném azt megtartani békésmegyei múzeumunk számára. Magamat Nagyságod további becses jóvoltába ajánlva, maradtam tisztelettel Nagyságodnak Csabán 1876 mart. 28. alázatos szolgája Haán Lajos.” A levél korántsem tartalmazza mindazt, amit Haán Lajos Békésvármegye hajdana c., 1870-ben megjelent monográfiája, az egyes községek történetének ismertetésében említ.8 A megye tehát nem maradt el az első nagy régészeti seregszemléről. A Hampel szerkesztette kiállítási katalógus9 — mint általában a régi katalógusok — tudományos szemléletünk fejlődését mindennél jobban tükrözi. A katalógusnak megyei vonatkozású darabjai közül ma már csak hármat tudunk kétségen kívül azonosítani. Nagy utánjárással talán többet is lehetne, de nem érné meg a fáradságot. Az azonosítható három darab a múzeumnak valóban legértékesebb tárgyai mai napig. A három darab: a csorvási (szentetornyai?) tokos balta, az endrődi sisak, és gondosabb utánkeresés után, az öcsödi vízmerítő. A csorvási tokos balta és az endrődi sisak könnyen azonosítható, mert ezeket Hampel nemcsak említett katalógusában írta le,10 ha röviden is, de egyidejűleg összeállított fényképgyűjteményében is kiadta.11 Természetesen nem maradhatott ki Hampelnek abból az egész Magyarország őskori bronzanyagát felölelő munkájából sem, amelyet — első kötete magyar, francia és német nyelven, a másik kettő magyarul, de bőséges képanyaggal megjelenvén — mai napig is forrásként használ mind a hazai, mind a külföldi szakirodalom.12 7 Ilyen megjegyzést a Wenckheim család történetével kapcsolatban Haán Lajos kéziratban maradt Naplójában is találunk, ami nem éppen kedvező színben tünteti fel az egy hajóban evező megyei úttörő régészek egymás munkájáról való vélekedését; úgy látszik, haladó-hagyomány ez régészeti kutatásunk terén. 8 Gyulai Dolgozatok. 2. 7—8. 1. 9 L. 4. j. 10 Uo. 105. 1. 11 J. Hampel, Antáquitées préhistoriques de la Hongrie. I—ill-lkt. Esztergom, 1876—77. IX. t. 16. és xn. t. 2. 12 Hampel J., A bronzkor emlékei Magyarhonban. Budapest, 1886. I. kt. XIII. t. 5., ill. XXXIII. t. 1 a=b. 31
