Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Művészettörténet - B. Supka Magdolna: Munkácsy és Orlay Petrich
Vajon miért éppen ehhez a témához nyúlt, és miért éppen ekkor? Erre a kérdésre művészettörténetírásunk eddigelé nem tud magyarázatot. Holott — úgy tűnik — van. Munkácsynak Párizsban élő kortársa volt ugyanis Gustave Dóré, aki a világirodalom klasszikusainak illusztrálásával, — közöttük Milton „Elveszett Paradicsomához” készültekkel tette nevét ismertté és halhatatlanná. Az „Angyalok és démonok harcát” ábrázoló illusztráció az ekkoriban Párizsban élő, s ugyancsak a világkiállításra készülő Zichy Mihályt — Munkácsy barátját — foglalkoztatta és inspirálta „A rombolás géniuszának diadala” című műve festésekor. „Ügy látom — írja visszaemlékezve Zichy—, hogy csakis egy olyan Doré-féle kép hiányzott, amely kiegészítené, ilykép a kiállítást.” Tehetsége már korábban megmutatkozott az illusztrálás terén, s így őt maga a miltoni mű érdekelte, festménye rokonságot is mutat Dóré fenti illusztrációjának kompozíciójával. Munkácsy és Zichy művük készülésekor alighanem hallgatólagos és nemes versengésben állottak, és barátságuk csak utóbb, azáltal szakadt meg egy időre, hogy a kiállításon Munkácsy Miltonja került Zichy harcosan politikai célzatú képe helyére. Utóbb Zichy megenyhült, és éppen az ő leveléből értesülünk arról, hogy miként ő maga, Dóré is tanúja volt Munkácsy párizsi alkotói tevékenységének: „...Nem egyszer láttam én Munkácsyt abban a legnehezebb kiküszöbölő munkában. Nyugtalan, lázas, majd levert beteg állapotában láttam őt, keresve agyvelejében, keresve magán a képen — amelyen nagy, már kész részleteket kitörölt, átfestett —, eszméjének kifejezését. Dóré találólag mondotta: nehéz volt a fogamzás, node aztán talpraesett, életerős gyermekek születnek.” Méltán tehető fel, hogy a Doré-féle Milton-illusztráció volt az, ami Munkácsy témaválasztásában szerepet játszott, őt azonban, festői érdeklődésének megfelelően, nem Milton műve, hanem a költő alakja ragadta meg, amint a megvakulás drámáján felülkerekedik az alkotó-művész szellemének győzelme. Munkácsy Mihály: Felolvasás (vázlat). 8 113
