Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Néprajz - Domokos Sámuel: A kétegyházi Mioriţa-kolinda
A kétegyházi Miorita-kolinda nem pásztor jellegét mutatja az is, hogy nem szerepel benne a furulya, a juhászok kedvelt hangszere. Variánsunkban a lányok nem siratják meg a megölt pásztort, csak sajnálkoznak halálán. A másik variáns érdekessége, hogy ebben a lányok megsiratják a pásztort, akárcsak a többi variánsban a juhok. A két kétegyházi Miorita-kolinda egymástól eltérő befejezése azt mutatja, hogy élnek még a község lakói között a pásztor-Miorita egyes, a pásztorkodásra vonatkozó elemei, míg a saját feljegyzésű variánsunkban már elmaradtak a kolinda egykori, pásztor jellegére utaló elemek s a kolinda elemei a lakosok foglalkozásának megfelelően alakultak ki. Persze, a két Miorita-kolinda között nemcsak ennyi az eltérés, mert az 1955-ös gyűjtésűben nem szerepel a kard sem. összevetésünkből kiderül, hogy a kétegyházi Miorita-kolinda lényegesen eltér az Alecsandri-féle variánstól és sok egyezést mutat az erdélyi kolindavariánsokkal. Vannak azonban ritkaság számba menő elemei is: az esemény eltérő helymegjelölése, az úr és szolga közötti ellentétre utaló „legkisebb” említése, a kereszt előfordulása, a kard és a lányok sajnálkozása a legkisebbik fiú halálán. A juhakol, a juhok, valamint a furulya hiánya a variánsban önálló elemei variánsunknak, amelyek — valószínűleg, a pásztor-elemek kiszorítása folytán kerültek a kolindába. Mindezek az elemek növelik a kétegyházi Miorita-kolinda értékét és további adatokat szolgáltatnak a ballada variánsainak tanulmányozásához. Szembetűnő a kétegyházi Miorita-kolindában a lírai elemek hiánya (a bárányka, az anya, valamint az anyának szóló allegorikus kép a halálról) s hogy a variánsban csak az erdélyi kolindákban előforduló epikus részek maradtak meg. Ezeket vizsgálva, felvetődik a Densusianu által hangoztatott feltevés jogossága, hogy a ballada primitiv formájához csak a pásztor-világgal összefüggő rész tartozott, egészen addig, amíg az anyáról kezdenek beszélni.22 E szerint az erdélyi Miorita kolinda-variánsok a ballada legrégibb alakját őrzik. Figyelembe véve, hogy a népköltészeti alkotások állandaón változnak, alakulnak és újabb elemekkel bővülnek, ez valószínűnek látszik. A Miorita ballada legrégibb pásztor-eleme a pásztor hagyakozását tartalmazó rész, amely megtalálható a román népdalokban is. Mi sem természetesebb, hogy a természet ölén élő juhász azt kívánja, hogy halála után temessék a juhakol mellé, kedves állatai közelébe. A balladának ez a része nem a legeredetibb alkotó-eleme, mert a román pásztor-dalokon kívül megtalálható más népek pásztor-költészetében is.23 24 Valószínű, hogy ehhez a pásztor-dalokból ismert részhez kapcsolódtak később hozzá a többi epikus és lírai elemek.2/1 De a Miorifa-ballada hagyakozást kifejező része nemcsak azért tekinthető a legrégibbnek, mert a román és idegen pásztor-dalokból ismert kívánságot tartalmazza, hanem azért is, mert ez a rész pogánykori felfogást tükröz. Ehhez csatlakozott aztán később a keresztény hitből eredő rész: a fiát kereső anya, aki fia leírását az erdélyi kolindák szerint adja meg.25 E részben a Miorita megint nemzetközi elemeket foglal magába, ugyanis a fiát kereső Szűz Mária története ismert az újgörög, a szláv és a francia népköltészetben is.26 A Miorija ballada alkotó elemeinek idegen, elsősorban újgörög hatással való összefüggésbe hozása régi keletű, s már Odobescu figyelmeztetett rá, hogy a klasszikus görög mitológia elemeit tartalmazó un. Linos-dalok motívumai sok hasonlóságot mutatnak a román ballada elemeivel.27 A román népköltészet 22 Densusianu, i. m. 90. 1. 23 Densu?ianu, i. m. 82. 1. 24 Densusianu, i. m. 83. 1. 25 Densusianu, i. m. 85. 1. 26 Densusianu, i. m. 89. 1. 27 Al. Odobescu: Rásunetele ale Pindului in Carapaji, 1887, 102
