Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Néprajz - Domokos Sámuel: A kétegyházi Mioriţa-kolinda
mänok múltjáról értékes adatokat közöl Iosif loan Ardelean monográfiáját Á falu története Zsigmond király uralkodásáig nyúlik vissza. A törökök kiűzése után a falu Lőwenburg Jakab tulajdonába került. A románok — Ardelean szerint — 1702-ben települtek a faluba.3 Az első románnyelvű iskolát 1820-ban alapították. 1848-ban a szabadságharc idején a falu lakói állataikkal elfoglalták az uraság földjeinek nagy részét „és csak akkor csillapodtak le, amikor nagy számú katonaságot vezényeltek ki ellenük”.6 A forradalmi múltú község ma szocialista falu, amelyben több tanerős magyar, és több tanerős román nyelvű általános iskola működik. Hogy a kétegyházi Miorita-kolinda jelentősége nyilvánvalóvá váljék, szükséges, hogy azt összevessük az eredetiként számontartott Alecsandri-féle variánssal,7 valamint más ballada- és kolinda-variánsokkal. A hazai Miorita-kolinda már a bevezető sorokban eltér az Alecsandri-féle balladától s a legtöbb variánstól, mert ebben nem a juhokkal ősszel a hegyekből levonuló, hanem „a szőlő mesgyéjén”, „apró almafa” alatt tanácskozó pásztorokról van szó. Eddig nem sikerült olyan variánsra bukkannunk, amelyben hasonló helymegjelölés szerepel. Igaz, találtunk két olyan kolinda-variánst, melyekben az esemény nem hegyekben, hanem „virágos mezőkön” és „síkságokon” játszódik le.8 Jellemző, hogy mindkét variáns Erdélyből való. A szőlő mesgye és az almafa említése arra utal, hogy a kétegyháziak a Miori^a-kolindát olyan vidékről vették át, ahol szőlőművelés folyt. A ballada tehát nem a pásztorkodással foglalkozók között alakult ki, hanem síksági vidéken mezőgazdasággal foglalkozók körében. Tekintve, hogy Kétegyháza környékén nem foglalkoznak szőlőműveléssel, feltételezhető, hogy a kolinda-variáns Erdélyből került ide. A Miorita ballada bevezető sorai a váltakozó legeltetésre, a transzhumancára utalnak. Caracostea kétségbe vonja ezt s a hegyről való levonulást jelző bevezető sorok és a ballada későbbi részében a pásztor kívánságát kifejező s nyárra vonatkozó sorai között ellentmondást lát.9 Szerinte, ha a bevezető sorok a pásztoroknak a hegyekből való levonulását jelentik, a ballada további részében nem szerepelne a pásztornak az az óhaja, hogy temessék a juhakol mellé Densu§ianu a ballada e két része között nem lát olyan ellentmondást, amelynek alapján a transzhumancát kétségbe kellene vonni; az őszre utaló sorokból arra kell következtetni, hogy olyan erdélyi pásztorok szerepelnek a balladában, akik juhaikkal a moldvai hegyekbe járnak át legeltetni s ősszel levonulnak onnan. A pásztor kívánságát, hogy temessék a juhakol mellé, lélektanilag indokoltnak tartja.10 A kétegyházi Miorita-variánsban, akárcsak több erdélyi kolindában —, nincs utalás rá, hogy a pásztorok melyik vidékről valók. Densu$ianu feltételezi, hogy a megölt pásztor „Ungurean” vagyis erdélyi volt, akinek valószínű szebb juhai lehettek, mint a moldvai pásztoroknak. Megemlíti, hogy Erdélyben a XVI. és a XVII. században fellendült a pásztorkodás s ugyanakkor Moldvában és Havasalföldön visszaesett. Ebből kiindulva valószínűnek tartja a balladának a XVI. vagy a XVII. században való kialakulását.11 A pásztorok közötti konfliktust általában a vagyoni különbségek idézték elő s a legtöbb variánsban a gyilkosság a másik pásztor juhaiért, lovaiért, kutyáiért stb. történik.12 4 Monográfia comunii Chitighaz, Arad, 1393. 77. oldal. 5 „Strábunii no§tri s-a colonizat aici cam la anul 1702”, i. m. 24. 1. 6 Ardelean, i. m. 25 1. 7 V. Alecsandri: Poezii populäre. Üj kiadás, 1956, 23—27. 1. 8 Ovid Densusianu: Via^a pästorescä in poezia noasträ popularä. II, MCMXXIII. 155. 1. a. XXI. kolinda 9. és 10. variánsa. 9 D. Caracostea: Miorita íh Moldova. 1916. 8. 1. 10 I. m. 63. 1. 11 I. m. 64. 1. 12 Densu§ianu, i. m. 44—45. 1. 100
