Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
28 -két.Olyan telepit vényeket is létesítettek, amelyekből sohasem lett a későbbiek folyamán község. Az is előfordult, hogy a haszonbérlő maga dolgozik és néhány cselédet is tart. Ilyen bérlőket ismerünk meg az 1828-as országos összeírás Csanád megyei adataiból. Dombiratoson Meskó István 4 cseléddel, Dombegyházán Markovics Adeodát 15 cseléddel, ugyanott Ezappanyos Márton 7 cseléddel, Kovácsházán Lázár Kristóf 1 cseléddel gazdálkodik és 1200 Ft. bért fizet, Czárász István Kupán 5 cseléddel 4000 Ft. bérért, Cifra Lukács Bánhegyesen, Lázár Mátyás ugyanott, Vertán Bnánuel Kovácsházán 5 cseléddel 3200 Ft. bérért, Verzár Kristóf Kunágotán 1800 Ft. bérért, Német István Kovácsházán 5 cseléddel és ugyanott Temesvári Albert 1 cseléddel gazdálkodik. Az 1828-as összeírás alkalmával a főhaszonbérlőket kereskedőnek, - questornak minősítették. Erdélyben laknak és csak 3-4 hónapot töltenek a bérleten / 28/. Az alhaszonbérletbe adás különben általános volt az egész Alföldön és a poroszutas mezőgazdasági fejlődés meghonosulását mutatja. Előfordul, hogy a főhaszonbérlő a bérletet tovább adja Jómódú parasztoknak, akik maguk vagy kisszámú zselléreikkel dolgoznak /29/. Csanád megyében gyakori, hogy a főhaszonbérlő maga létesít zsellértelepet. Az önálló úrbéres és kincstári telepitvényes községek már a XIX. század huszas éveiben saját határukból nem tudnak megélni. Nem tudnak elég Jószágot nevelni, amiből pénzjövedelmük származna. A legeltetéshez területre volt szükség. A határukon belüli terület kevésnek bizonyult, hiszen a lakosság gyarapodik, megindult a zselléresedés, ami egyben belső feszítőerőt jelent. Uj teret kellett találni, és ezt a kevésbé népes és tehetős községek vagy puszták területén való bérlés tette lehetővé.Az is előfordul, hogy más megyebeliek szorítják ki a helyieket. Kis és Nagy Apácán a csabaiak 7799 holdat,ugyancsak a csabaiak Földváron 1300 holdat,az orosháziak ugyanott 4753 holdat béreltek az 1830-as években /30/. Egyes kertészközségek és úrbéres községek is bérlethez tudnak Jutni saját határukon kívüli területeken is. A tótkomlósiak 1849-ben a székegyházi kincstári pusztából 1124 holdat, Kaszaperen 6400 holdat, a palotai zsellérek Kövegyen 1513 holdat, a nagylakiak Kunágotán 1670 holdat béreltek /31/. A pitvarosiak nem voltak ilyen szerencsés helyzetben. Saját határukban, vagy annak közelében nekik már nem jutott bérlet. 1843.év után, amikor legelőjüket megszükitették, önálló bérlethez nem volt elég erejük. A földvári pusztán legeltettek Földvár község jószágaival együtt /32/.Más kertészközségek még a rendes bérleti területük közvetlen szomszédságában is kaptak bérletet, 1849-ben a kövegyi pusztát bérlő mednyánszkyháziak 250 holdat,a királyhegyestek 332 holdat, az ambrózfalvaiak 172 holdat, az albertiek 557 holdat vettek ki /33/. A legelő szűkössége mellett annak minőségére is általános a panasz. Mindez kényszeríti a községeket és városokat, - akár úrbéresek azok, akár csak bérlőközségek, - hogy egymás között is versenyre keljenek. Ebben a küzdelemben az erősebb, a vagyonosabb győz és igyekszik kiszorítani meg a
