Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Nagy Dezső: Az orosházi agrárproletár mozgalom kezdetei (1867-1891)

parasztoknak jogot kell adni, s ha nem kapják meg az általános választáj ogot,aratás idején sztrájkolunk, nem várunk további" a többi kiküldött is hasonló hangnemben szólt: erejük tudatában, hogy megmutatják a birtokosoknak.

Cslovákiából, ahol gyenge volt a földmunkás mozgalom a kormány 10.000 embert gyűjtött össze a sztrájk letörésére.

Ugyanekkor sok katonát és csendőrt is készenlétbe helyeztek. De mindezek ellenére 15.000 földműves tagadta meg a munkát, követelvén:,

1. / 12 órás munkanapot,

2. / a ledolgozás! rendszer megszüntetését,

3. / munkabéremelést,

4. / a cséplés idejére napszámbér emelést.

Julius folyamán ezek az események játszódtak le.

A helyi hatóságok fegyverrel kényszer!tették a munkásokat a munka felvételére. Mezőhegyesről katonád védőkisérettel hozták a sztrájkhelyekre a szlovák munkásokat aratni. A helyi hatóságok attól is tartottak-, hogy a szlovákok a sztrájkólók oldalára állnak.

A földmunkásokhoz került brosúrákat elkobozták, terjesztőiket lefogták. Az aratás alatt őrjáratok cirkáltak, akik tüzparanosot kaptak a sztrájkolók ellen. Néhány esetben ez be is következett.

Nagyobbarányu összecsapásokra azonban nem került sor, mert a munkások nem hagyták magukat provokálni.

A sztrájk pozitiv eredménnyel járt, mert 10.000 munkás követelése részben teljesült. Ennek következtében a nem szervezett munkások is részesültek az eredményekben.

Ez volt a magyar falusi proletárok erejének első országos megmutatása, s a szerzett tapasztalatok alkalmasok a jövőre nézve mikoris számítani lehet a résztvevők számának emelkedésére.

Mennél többen egyesülnek követeléseik kivivására, annál eredményesebbek lehetnek.

Ahol az említett titkos szervezetek erősek voltak, ott a sztrájk is eredményesebb volt."