Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Dezső: Az orosházi agrárproletár mozgalom kezdetei (1867-1891)
. decemberében, ahol elfogadták a következő párthatározatot a pozsonyi, dömsödi és orosházi és Gion István budapesti küldöttek hozzászólása után egyhangúlag : "... a pártgyüléa azon nézetének ad kifejezést, hogy a modern társadalom gazdasági fejlődése szükségessé fogja tenni azt,hogy a termőföld közös birtokká változzék át, hogy ez az állaun által a gazdasági szövetkezeteiknek adassák ki... s ellenzi a pártgyülés a községi javaknak magántulajdonná való átváltoztatását,... s oly törvény alkottassák, amely... a gazdasági munkásoknak védelmet nyújtson a mértéktelen kizsákmányolás ellen"/40/. A Kongresszuson Orosházáról Gintner István volt jelen. Hozzászólása Így hangzott: "A mezőgazdasági munkások bérviszonyairól készített statisztikai adatok nem igen felelnek meg a valóságnak. így Békés megyéről az van kimutatva, hogy a munkások havonta fokozatos bért kapnak: legtöbbet a meleg hónapokban, kevesebbet a hideg évszakban. Ez nem áll!A földművesek az év kétharmad részét munka nélkül töltik. Csak a takarítás /aratás/ idején kapnak naponta 2 Ft-ot, de ez csak két hétig tart. A legtöbb munkás évi 100 Pt-ból kénytelen megélni családjával együtt. A jobbágyságot és a robotot eltörölték, de a valóságban mégis fennáll. A határozati javaslathoz hozzájárulok" /4V. 1890 végén már megkezdődött a küzdelem a jövő évi földműnkásbérek ügyében. Az orosházi újság egy gazda aláírással levelet közöl, aki azt javasolja, hogy az emelkedő cselédbérek ellen fogjanak össze a gazdák és tartsák be azokat, akár más vidékről idehozott cselédekkel /42/. E levelet nem hagyták szó nélkül az orosházi földmunkások. Rövidesen válaszoltak a Népszavában 112 aláírással.E választ a helyi lap is átvette: "Nem hagyhatjuk felelet nélkül, mert érdekeink ellen irányul. Azt kérdezzük a gazdáktól, ha bármi nehézség van a termésben, vagy eladásával, csak a szegény munkásember ihatja meg a levét? Úgy látszik a "mi gazdánk" is a nagybirtokkal tart, ahelyett,hogy a munkásnéppel haladna a szociális kérdések megoldása felé. Hiszen a tőke harcában előbb-utóbb az ő vagyona is megsemmisül és ő is lehull a proletárok táborába. Azt mondja "gazdánk" - itt kevés a munkás. Nem igaz, hiszen hetek alatt elvégezzük az aratást és hónapszámra munkanélkül vagyunk.A 20.000 lakos közül 2000 a cselédnek való, de munka talán 1000-nek jut. Válogathatnak a gazdák és munkabérben is; elég konkurrencia ez nekünk. A cselédbérek 1/3- ért dolgozunk, de igy is fele munkás kenyér nélkül marad. És ő még más vidékről akar hozni munkásokat. Ő ezzel akarja a felvidéki munkásokat megóvni a kivándorlástól, hogy itt nálunk letelepítené őket. Méltó a munkás az ő bérére - idézi "gazdánk" de elkeni,hogy meg vagyunk-e elégedve ezzel a bér• - 83 -
