Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
-At — lőljáróságba. A szántót bérlők társadalma sem egységes. Feltűnő Pitvaroson, hogy hiányzik a csak házat birók és a szántót bérlők legalacsonyabb 8 holdas kategóriája közötti csoport. Ennek oka, hogy az uradalom 8 holdnál alacsonyabb bérletet nem engedélyez, mert veszélyeztetné az árenda megfizetésének képességét. Ezért nem engedélyezik az osztódást sem. Akiknek nem jutott föld, háztelket kaphattak csupán, legeltethettek a közös legelőn és időszakonként a legmódosabb telkeseknél szolgálhattak. 1843 után ez a lehetőség is megszükült, mert a bérleti terület egyharmadára csökkentése,a telkes bérlők területét érte. Munkába állhatták a mezőhegyest állami ménesbirtokon. Pitvaroson tehát jelentős számú, csak házzal biró zsellérséggel találkozunk, amint erre korábban is rámutattunk. Ez a helyzet a megye úrbéres és telepes községeiben általában is. A zselléresedési folyamatot a kamara is elősegítette birtokain azzal, hogy a bérlet osztódását nem engedélyezte. Pitvaroson ez még azzal is súlyosbodott, hogy terjeszkedési területet sem jelölnek ki részükre, sőt a bérlőket szűk határok közé szorították és 1843- ban attól is megfosztották őket, hogy saját határukban bérelhessenek, hisz a pusztán még két más telepet létesítettek. A pitvaros! elöljáróság törekvése érthető. Érzi a feszitő erőt, amely a község lakosságának közel felét tevő nincstelenek felől árad. Egyrészt tehát a megmaradásuk miatti bizonytalan helyzet a szerződések lejárta előtt, amelyet a lakosság egésze érez, másrészt, a belső feszítő erő azok a tényezők, amelyek abban az irányban késztetik cselekvésre, hogy a rendelkezésükre álló eszközök igénybevételével, az áldozatoktól vissza nem riadva kérleljék a felsőbb kormányszékeket, - más eszköz nem állott rendelkezésükre< - az urbériség bevezetésére és azzal a település állandósítására. 5./ A haszonbér! szerződések az uradalom és Pitvaros között A kincstári telepes helységek lakosainak helyzetét a szerződésekből ismerhetjük meg. A pitvaros!aknak - és igy volt a többi telepes helység esetében is, az uradalom szemében fő feladata a szerződésben kikötött bérösszeg megfizetése volt. Ennek behajtása érdekében teremthettek községi szervezetet, amelyet azonban az uradalom annak el nem ismert, ill. annak legfőbb tevékenységeként a szerződésben meghatározott tartozások behajtását szabta meg. A szerződések megmutatják, hogy mennyire körülvették korlátokkal a telepeseket, úgy egyetemességükben, mint egyénileg. Valójában a szerződésekben meghatározott korlátozások megszüntetéséért harcolt a telep. Az uradalom a bérlőket a szerződések kényszerével kötötte meg, és ezt a kényszert az elnyomás legfontosabb eszközeként használta fel. Fentebb is utaltunk rá, hogy a kamara a kezdetben terményszolgáltatási alapon álló bért fokozatosan pénzszolgáltatássá alakította át és a szolgáltatásokat mindig emelte. A szerződés segítségével állt ellent az urbéresitésl törekvéseknek is. A szolgáltatások emelésének lehetőségét az a
