Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849

- 38 -ami ha máshonnan nem, onnan kitűnik, hogy a kamarai csősz panaszt emelt,a* miért a község neki telket nem Juttatott. Barre Kováts József uradalmi ügyvéd, Perlaky Flórián a puszták felügyelő ügyvédje a községnek meghagyták, hogy a panaszosnak is adjanak háahelyet.Különben Kováts József ügyvéd a talakosztás alkalmával megfordult a községben, látta a munkákat, amely során az uj utcavonalat hancsikolással kitűzték. Kováts maga sem tiltotta a felmérést és az uj építkezést. Miután ugyanis a segédmérnök kitűzte az uj utcavonalat, megkezdték a házak lerombolását és uj házak építését.Ekkor maga az uradalom Rátz tiszttartó utján U*4sban közölte, hogy megengedi a téglának taxa-fizetés nélküli égetését. Hossáfüzték, igyekezzenek a kéményeket téglából építeni. Az utcavonalon kívül eső házakat döntsék le és minél cslnosabban építkezzenek* Mindez 1841 őszén történt. 1842 tavaszán az utcarendezésnek megfelelően 210 házat ledöntöttek és az újonnan kimért telkekre 290 házat építettek. Ezzel egy uj és rendezett községet létesített a lakosság, amelynek a század első felében élő nemzedéke immár a harmadik házat épitette. A század első éveiben építkeztek Nagylakon, a második évtizedben Pitvaroson és 1842-ben ismét ott.

Az uj község fölépítésénél, amely tehát a kamara tudtával folyt, a kamara a község beléletébe is befolyt. A megyei bizottság ezt a tényt is olyannak minősítette, mint amelyből az tűnik ki, hogy a kamara a községesités felé vezette a telepet. A községben évenként tisztujitást tartottak, amelyen megválasztották a birót, az esküdteket és a közgyámot. A választásra a kamara, miként a megyében más úrbéres községben is tenni szoktak, képviseltette magát, kivéve 1842-ben. Hozzájárult a jegyző félfogadásához és a gyámoltak atyját /közgyám/ az uriszék előtt is feleskette. 1834-ben beleegyezését adta imaház épitéséhez, 1836-ban lelkipásztor félfogadásához.1840- ben pedig a szerződés megújítása alkalmával az uradalom nem tiltotta a telepeseket az építkezéstől.

Az elöljáróságban azonban felébredt a gyanú, hogy valami nincs rendjén. Rátz Mihály tiszttartó ugyanis 1842-ben egy alkalommal, amikor a jegyző nem volt otthon, a községtől oly tartalmú bizonyítványt kért, ill. olyan aláírásra birta rá a tanítót, hogy a felmérést ill. a szabályozást nem mint uradalmi tiszt, hanem mint magánember rendelte el.A megyei küldöttek is különösnek találták az esetet és ezért a végére jártak. Kitűnt, hogy a tiszttartó pitvarosi tetteinek rossz következményeitől tartva, felkereste a lelkészt a bizonyítvány megírása végett, hogy azt azután az elöljárósággal aláírassa.A lelkész halaszthatatlan hivatalos elfoglaltságára hivatkozva Rátzot a tanítóhoz küldötte, aki hivatkozott ugyan járatlanságára, amire Rátz lediktálta a bizonyítvány szövegét. Ebbe még azt is belevette, hogy a lelkész a község előtt magyarázza meg a bizonyítvány tartalmát. A tanitó, aki maga is meg volt győződve a bizonyítvány tartalmának hamis voltáról,