Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán

- 367 -jós asszonyok, gyógyító asszonyok,tudósok, kártyavetők, koldusok /344,5l0/, "kuruzslók" /430, 567/; gyógyító tudományu kenőasazonyok, borbélyok, kovácsok, pásztorok, lódoktorok, herélőemberek,- ők "kencefleélik","kóficolják" a beteg embert, állatot.

A gyógyítók /olykor rejtett/ kettős hatalmáról /gyógyító-rontó/ fentebb mar volt szó. A 325. sz.adat e mellett arra i3 igen jellemző példa, hogy az erők küzdelmében az győz, akinek hatalma és tudománya nagyobb.

Tudományuk, működési területük igen változatos. Az általános tudású, mágikus és kiropraktikus gyógymódokat egyaránt /kenés, helyretevés/ ismerő, embert és állatot egyként gyógyitó javasoktól - a gyógyító "specialistáig" /pl. vadszőrszedő/ sokféle átmenettel találkozunk. A specializálódás mágikus indoklásu lehet /pl. "csak erre hasznos a kezem" - ilyen példát orosházi gyűjtésemből nem tudok idézni/ vagy gyakorlati oka van: csak ezt volt módja megtanulni, ellesni valakitől /56o/.

A tudomány elsajátításának módját F.M. példáján mutatjuk be/552/.

Három mestere volt: nagynénje, a falu idős gyógyitóas3zonya, édesapja és a "pécskai ember" Száva bácsi; meg a tapasztalat. Már gyerekkorában sokat forgolódott Aklonné körül /"úgy hívtam: Mamám"/, még most is csak "drága Jó néném"-nek emlegeti: "ott tanultam nála". Látta, hogyan kezeli a betegeket, meg magyarázott is neki. 18 éves korában a testvére keze "kiesett", ő helyretette. - "Na kislányom, ezt egész jól csináltad" - mondta Aklonné.

Egy év múlva férjhez ment, röviddel ezután súlyos betegségbe esett. /Erre vonatkozó szavai: "olyan voltam, mint a részeg", "nem voltam sehun nyugton”, "olyan voltam, mint a bolond, szédültem", "idegbeteg voltam" - nem utalnak határozottan arra, hogy ez a táltos-, sámánjelölt betegségével volna azonos, mindenesetre feltűnő, hogy a gyógyulás a tudomány elsajátítása idején következett be./Férjével a pécskai javasemberhez ment el, az kezelte és tanította két hétig.

Édesapja i3 megtanult egyet-mást Aklonnétól /egyes adatközlők Aklan, mások Aklonnénak mondták/, ő is "mutatta, hogy kell csinálni". - Araig élt a tanítómester, Aklonné, inkább őhozzá jártak: "ő volt az öregebb,jobban ismerték". - "Még az első háború előtt halt meg. Már akkor, mikor én 5- 6 éves voltam, az öreg Aklonné 90 éves lehetett. Erre /t. i. F.M-re/ háttá rá a tudományt, az öreg Fircsik lett az örökös". Szép, csöndes halála volt, ellentétben a boszorkányok, rontók kinos halálával /552, 106/. Ez is arra mutat, hogy tudományát csak gyógyításra, segítésre használta.

"Azután én segítettem nagyon sokszor - mondja Fircsik Mari néni. "Ha együtt, együtt, ha nem, nem.Én most is azt mondom: próbálják meg, akiknek baja van-, s vigyázzanak rá, hogy meggyógyulnak". Gyakran mondogatja, hogy már öreg, nem 3ok van neki hátra: "még élek, addig gyertek. - Ha meghalnék, sokan megsiratnának". Ezért mondja tréfásan: "még fiatal vagyok-,