Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán

- 363 -Egy-egy szó, kifejezés segítségével, mily távoli korokkal lehet összeköttetést teremteni! K.A. édesapja az egeres lovat "raegcucálta" az árral /489/, a tarló véresre cucálja /205/ a mezítláb járók lábát. S ugyanezt a kifejezést használták már a XVI. század közepén /és nyilván már jóval azelőtt is/ az egyik Bornemissza féle bájoló imádságban: /Jézust a római katonák/ "hegyes czuczaual öklelec" /41/.

A táragyozás tipikus esete a diagnosztikus és egyben gyógyító eljárásoknak /v. ö. osonttörés!!/. Azt ugyanis, hogy melyik állat táragyos, abból lehet tudni, hogy a gyökér helyén kifakad. De ez egyúttal az állat gyógyulását is jelentette, mert összeszedte a "sárvizet", a "osunyaságot",

A tejelvitel, tehénrontás történetekből nagyon Jól meg lehet figyelni

a rontó és téteménye /a küszöb alá elásott rontás/ vagy a raegrontott állat teje, kötele közötti mágikus kapcsolatot: ha a kötelet főzik /a főzés eredetileg mindig ártó ténykedés. Itt is erről van szó: a rontónak akarnak ártani. V. ö. Arany: Vörös Rébék c. balladájában "... ő volt az, aki addig főzte Pörge Dani bocskorát..." /418/, verik. megvagdaljákt azt a rontó is érzi. Sőt, ha el is lehet pusztítani - Jelképesen, vagy valóságosan - akkor a rontónak meg kell jelennie. /V, ö. ezt a népmesék ismert motívumával: a bajkeverő ereje valamiben van, ha ezt megsemmisítik, ellopják, akkor kezükben van, azt csinálnak vele, amit akarnak/.

A varázscselekményekben fontos szerepe van a fejszének /vas!!/, a küszöbnek /ez alá ássák a rontást, ezen verik meg a kötelet/, a gatyamadzagnak . és a hármas számnak is.

/Megjegyzem, hogy Gy. B. adatai ezúttal is különböznek az orosháziakétól, valószínűleg ezek is hévizgyörki eredetűek./

A megelőző intézkedések egyik legfőbb ideje Luca napja és karácsony környéke /517, 518/c, 518/e, 519» 520/ a nagyobb, de főleg az aprójóazágnál. Az állatgondozás és tenyésztés másik fontos határnapja, Szt.György napja /518, 518/a./.

A népi és hivatalos orvostudomány szemléletének alapvető különbségét a veszettség példája is jól szemlélteti.

A népi felfogás szerint a veszettséget, a veszett kutyát küldeni lehet{ megkapja a betegséget az, aki a veszett kutya nyálába beletapos./így épül rá a fertőző betegség képzete a régi "öntésbe lépés","rontásba lépés", "szépasszonyok tálja" hiedelmekre, s igy alakult ki a mai népi ragály-és Járványtan/, Gyógyítani pedig szőrivel, kiszívással, kiégetéssel, kóficcal, kőrisbogárral lehet.A hivatalos szemlélet ettől merőben eltérő volta a teljés egészében közölt kéziratos receptből /533/ jól látható.

Az Idézett adatokból /530-2/ kitűnik, hogy a veszettség egyik oka a tartós éhezés is lehet.Ennek csak az a közismert szólás mond ellene, mely szerint "a kutya is akkor vész meg, mikor legjobban megy dolga".