Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
- 33 -Mezőkovácaháza, 1814. Nagykamarás, 1841. Nagymajláth, 1844. Pitvaros, 1816. Ref. Kováosháza, 1813. Uj Peregb, 1847. /47/. A felsorolt 19 telepitvényből a dohánytermesztés bevezetésének köszönheti alapítását 12.A fennmaradó 7-ből csupán Pitvaros az, amelyik nem foglalkozott dohánnyal, ill. termesztését nem fogadta el. A telapitvényesek 1843. után már csak úgy kapnak bérletet, ha egy bizonyos részén felesben dohányt termesztenek.1844 január 18-án az Arad megyében fekvő és Csanád megye szomszédságában levő Almáskamaráson 2380 holdat úgy adott bérbe a pécskai kamarai provizorátus, hogy 595 holdon 20 éven át csupán dohányt termesztenek és a termés felét a kincstárnak szolgáltat» ják be /48/. A Csanád megyei telepitvények közül, miként a fentebb közölt kimutatásból is kitűnik, 9 telepen 4164 holdat feles dohánytermesztésre adtak át, ugyanezen telepeknek a szántóföldi és állattenyésztésre bérbeadott 21681 holdon kivül /49/. A felesbe adás volt az általános forma. Előfordult, hogy nemcsak feles művelésre átadott földön művelték a dohányt. Készpénzt fizettek a földért és maguknak termesztettek. Egyes vélemények szerint ezek a dohánykertészek voltak talán az egész Alföld legszegényebb, leginkább kizsákmányolt elemei. A telepes helységek nehézségeit bizonytalan Jogállásuk csak fokozta. A pitvárosiak küzdelmeiben nem indokolatlan az "állandósításukért" folyó rimánkodás, Palugyay azt Írja az 50-es évek elején Csanád megyére vonatkoztatva, - mely érvényes lehet a szomszédos megyék telepitvényeire is - "... volt továbbá a megyében 22 szerződéses kertészközség, melyek egyébként bizonytalan állásúak, s bizonyos évekre szóló szerződések mellett nagyrészt kincstári pusztákon különböző feltételek mellett,mint dohánytermelés, földművelés sat. kötelessége mellett, ideiglenesen telepítettek." /50/ Maga a szerződés pedig, amelyet a kamara a telepesekkel kötött a bérfizetésre vonatkozóan, az egyetemlegesség kötelezettségével járt. Erre még Érkövy is,- aki pedig maga is kincstári uradalmi alkalmazott volt, - azt mondja, hogy az a telepitvényesre is, és a kincstárra is hátrányos volt /51/. 2./ Pitvaros megtelepedése és elkülönítése Nagylaktól A pitvarosiak, amiként azt 1842-ben Csanád megye nemesi közgyűlése által kiküldött bizottságnak előadták, 1816-ban települtek, ill. mint nagylaki zsellérek bérbevették a pitvaros! pusztát. A szerződést 1815. december 18-án kötötték, 4400 hold bérbevételére /52/. A megtelepedéskor pitvarosi zselléreknek vagy harmadosoknak nevezték őket. Amikor a 175 nagylaki
