Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Nagy Anikó: Adatok az orosházi timáripar népraj zához x

- 282).a. / vizes- vagy cserzőműhelyt,

b. / tiszta- vagy kikészítőinUhelyt,

e./ s zárit ómühelyt és

d./ raktárt /csak a módosabbaknál/.

Az udvaron szárították a jó illatú cserzóanyagot. Itt állt a bővizű gémeakut, amely a vízellátást biztosította. A mesterséget kellemetlen szagunak tartották, de a tímárok megszokták. 60-70 éves korukig dolgoztak. Az idősebbek a könnyebb apróbőrök kikészítésével foglalatoskodtak.

A vlzesmOhely volt a legnagyobb. Itt folyt az áztatás, meszezés, és a cserzés. A műhelyben 25-30 hl-es fakádak, a két földbe épített 4-6 es tégla- régebben deszkamedence, a földbe süllyesztett cserzőhordók, a husoló és a faragóbakok a görbe husolókéssel, bőrfogók és a beépített vízmelegítő üst állott.

A tisztaműhely volt a lakóházhoz legközelebb. Berendezése: bŐrsimitó és festő asztalok, valamint a bőrslmitáshoz, gyaluláshoz és festéshez szükséges kéziszerszámok. A szárítóban a fűtőtestet és a szárításhoz szükséges léceket találjuk. A telephez tartozott még a raktár, ahol a késs bőröket tárolták.

2./ Az anyag beszerzése

A nyersanyagot a mészárosoktól és a kereskedőktől szerezték be. A mészárosoktól nyers, nedves, u.n. zöldbórt vettek, melyeket otthon rudakon szárítottak. A kereskedőktől pedig száras, naftalinozott bőrt kaptak. Igyekeztek egymás elől felvásárolni a bőrt, mert nagy volt közöttük a konkurrencia. A kereskedők kivétel nélkül zsidók voltak és igyekeztek jő üzletet csinálni.A tőkeerős tímár hónapokra beszerezte a bőrt, mert nagyobb tételhez olcsóbban jutott.

A csizmadiák ősszel, a főszezon Idejében vásárolták a kikészített bőröket. Bzért a tímárok már tavasszal hozzáfogtak a bőr kikészítéséhez. Kisebb-nagyobb tételenként szedték össze a nyersbőrt, mert különböző minőségű árut készítettek. Az uraságtól csak gyengébb minőségű bőrt tudtak venni, mert ott a bőr nem v&ásból, hanem elhullásból származott. A kikészítés alatt lévő bőröket folyamatosan dolgozták föl. A többit a fészerbe rakták. Csak a patkányoktól kellett őrizni. A nyersanyagbeszerzéshez tőke kellett. Sokan idegen tőkét is igénybe vettek. A fedezet vagy a házuk, vagy a földjük volt.

A bőrkikészítés másik fontos anyaga a oserzőanyag, melyet vagontételben hozattak Erdélyből, vagy a Felvidékről. Egy vagon cserzőanyag tetemes összeget emésztett fel. Amikor 1 q románbükk 2-7 pengő volt, 1 q tölgykéreg ab feladóhely 8 pengő volt. Orosházán pedig 10 pengőbe került. Egy átlagos nagyságú marhabőr cserzéséhez 30-40 kg cserzőanyag kellett. É- vente egyszer-kétszer hozattak. Jó oserzőanyag a tölgyfa és a fenyőkéreg vegyesen, A tölgykérget rügyfakadáskor, a fenyőt pedig junlus hónapban hán