Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Gulyás Mihály: Orosháza baromfipiaca
- 272 -beteggyanus állatokat is megsemmisítették. Igaz, hogy ez a megsemmisítés csak számukra volt megnyugtató. Legtöbbször nádas, ingoványos helyeken dobták ki, amikor pedig erre nem volt lehetőség, akkor a mozdony vezetőjével léptek egyezségre és közös akcióba, aki egy-két egészséges csirke ellenében a "dögöket" eltüzelte. Voltak kísérők, akik a "saaródi" csirkét néhány Uráért "eltovábbitották" egyes állomásokon a reájuk várakozó vevőknek. A tyukszállitás megengedett mellékjövedelmet is hozott. A szállítás során megtojt tojásokkal a kísérők szabadon rendelkeztek, megsütötték rántotténak vagy eladták.A gondjaikra bisott vagont még lelakatolt állapotban sem volt tanácsos elhagyniuk. Előfordult, hogy a vagonajtót feltörték és az állományt megdézsmálták.Amikor a rendeltetési állomásra érkeztek, átadták a vevőnek a szállítmányt és az okmányokat. A Szegedi Kereskedelmi- és Iparkamara 1924. évi jelentéséből olvashatjuk, hogy a baromfikereskedők sérelmezték a láv az évben megjelent rendelkezését /9/. Számukra az egyik hátrányos rendelet az volt, hogy a baromfiszállitó kocsik után 10 % pótdijat kellett fizetni. A másik rendelet pedig megszabta, hogy az addig díjmentesen szállított eleségért külön fuvardíjat kellett fizetni. Élő baromfirakodásnál a vasút a berakott ketrecek után számította a fuvardijat. Ettől kezdve az orosházi állomáson csak az alsó 5-6 sor ketreceibe rakták a jószágot. A berakodás ellenőrzése után, de főleg amikor a vonat elindult, a zsúfoltan rakott csirkéket megritkitották és pedig úgy, hogy a felül üresen maradt egy vagy két sor ketrecbe osztották széjjel őket. Hire a vonat a legközelebbi megállóhoz Csorvásra ért, a ketrecekben a zsúfoltság megszűnt és az üresen maradt ketrecek megteltek csirkével. A hazautazó kocsikísérőkkel az is előfordult, - amikor 3ok volt a kiszállítás és az útlevéllel rendelkező kísérők mint utón voltak -, hogy az újabb szállítmánnyal már a határon várták őket. Ezek az emberek jártak kint Csehszlovákiában, Ausztriában, Olaszországban, Franciaország és Spanyolország különböző városaiban. A vágni való csirkéken kívül néha tenyészbaromflt is szállítottak. Volt idő, amikor Németországba nemek szerint meghatározott arányban vitték ki a csirkéket /10 jércéhez 1 kakast/. A sok utazás, éjszakázás, a hideg huzatos vagonban való tartózkodás fárasztó volt, de most mégis úgy emlékeznek vissza, hogy megérte, mert a díjazásuk is kétszerese volt a telepi fizetésnek. Azonfelül sok vidéket, országokat s azok népeit ismerték meg. 1939 óta hosszú időn át nem volt élőbaromfi szállítás Hagyarországról. Ennek egyik oka az volt, hogy a 40-es években behurcolták hazánkba a legveszedelmesebb baromfi betegséget, a baromfipestist. Az 50-es évek közepén néhány állami gazdaság zárt területről küldött ki pestismentes élőcsirkét, de a további szállítások elmaradtak, lehet, hogy a gyenge minőség miatt. Orosházáról 1957-ben próbaképpen Nyugatnémetországba és Olaszországba küldtünk egy-egy vagon élőcsirkét. Kisérőik ekkor csak a magyar határig
