Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Gulyás Mihály: Orosháza baromfipiaca
{- 267 -biztosítani a romlástól,Ma a hütóvagonokba 100 q áruhoz 20 q jeget tesznek. Kezdetben csak közönséges vagonokat használtak,jégtartállyal felszerelt hűtős vasúti kocsik csak 1910 körül kerültek forgalomba. A nagymennyiségű jég felhasználása szükségessé tette nagy Jégvermek építését, ahol elegendő jég tárolását biztosíthatták. Steinberger János •»üti, hogy édesapja,aki Orosházáról az első külföldi vágott baromfi szállitáookat végezte, jégvermébe telenként 400 kocsi jeget raktározott. A jeget az akkor még vizzel telt Kiss István-gödörből, Kisszikből, Sintérgödörből szállították, Télviz idején, amikor a jég vastagsága «lérte a 10-15 cm-t, több csapat ember 'hozzáfogott a jégvégáshoz. Egy-sgyosapatba 8-10 ember tartozott, akik közül kettő csákánnyal a jeget vágta, 2 vagy 3 ember hosszú csáklyákkal a letört és úszó Jégtáblákat a jégmezőre emelte ki, a többiek innen a parthoz csúsztatták lapáttal, majd az ott lévő lőosös kocsira rakták. A nagyobb darabokat kézzel,a kisebbeket lapáttal. A lőosös kocsi oldalához deszkából készült magasítókat tettek, hogy több Jeget tudjanak egyszerre bevinni. Enyhébb tél idején "vizi puskákkal" locsolták a jeget, "hizlalták". A jégvermekben apróra törték, megsózták a jeget, amely azután egy tömbbe összefagyott. A baromfikereskedslemmel egy időben megindult a tojásfelvásárlás is.A piacon megvett tojásokat ládába csomagolták szalma közé, de az is szokásban volt, hogy csak a két suberdeszkával lezárt kocsiderékba helyezték szintén szalma közé és Így szállították telephelyükre. Átválogatás után a tojásokat ugyancsak ládákba rakták szalma közé és küldték Budapestre. Külföldi szállítások esetén a ládákba szalma helyett fagyapotot tettek, A régi tojásszállitő eszközöket összehasonlítva a maiakkal megállapíthatjuk, hogy azok méretei jóval túlhaladták a mostaniakat. Ilyen volt az első világháború előtt használt tojásos láda is, amelynek hosszúsága 180 cm, belső szélessége 52 cm, magassága 24 cm, középen elválasztó deszkával. Egy rétegben 10 x 18 tojást tettek s négy réteget raktak egymásra, igy 1440 db fért egy ládába. Ennek súlya kb. 90 kg. Ma viszont csak 360 db-os ládák vannak forgalomban.A ládaanyagot az első világháború előtt Erdélyből hozatták megfelelő méretűre vágva és a telepen szegezték össze. Ezek a hosszú ládatipusok a 40-es évek végén kerültek ki véglegesen a forgalomból.Időközben még az úgynevezett feles ládákat is használták, ezekbe 720 tojást raktak. A feles ládák hosszúsága és szélessége egyezett az egész ládáéval,csak a magassága volt felényi. Ezek főleg az első világháború után kerültek forgalomba, amikor megindult a hűtőházi tojástartósitás; könnyebben voltak kezelhetők és gyorsabban hültek le. A tojástartósitást már a századforduló előtt is végezték. A hordókba rakott tojásokhoz meszes oldatot tettek. 1910 körül kezdték csinálni a betonból készült medencéket, "bazinokat", amelyekbe mészoldatot készítettek és abba rakták a tojásokat.
