Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Szabó Mihály: Kezes lótartás Orosházán
212 -ratkozik be a tájfajta lótenyésztést óhajtó szövetkezetbe; 300 tenyészkancájuk van, s kérik, hogy a Mezőhegyesről küldendő 10 aén részére a község építtessen épületet /4/. Még ebben az évben a képviselő testület elfogadja a tervet és költségvetést, a bónuml major épületeit e célra megvásárolják /5/. 10 év múltán elhatározzák, hogy a méntelepet áthelyezik a község keleti szélére. Már három-négy éve kérték Dénes István vezetésével a gazdák, mert Így esik a tanyák felé /6/. 1911 óta a méntelep a Csorváai-ut mellett áll. A ló mindig nagy értéket képviselt, Íme egy példa: az 1820-as években a nyomtató ló 25, az igásló 40-70, egy Jó osődör 255 forintot megért, ezzel szemben két ló teleltetése 5» a községi carfdörös bére heti 1-1*30; forint volt /7/. Értéke mellett hire messzire terjedt az orosházi lónak: "... A parasztságnak legtöbb szép és jó lova van Orosházán, Csabán...." - Írja Palugyal 1855-ben /8/. Az alispán az Ezredéves Kiállításra lovakat kér a megyéből, "... a ló kávés... különösen olyan, mint az orosháziak" /$/. Mielőtt a kezes létartás részletes ismertetésére rátérnék, néhány szót szólok az immár egy évszázada kihalt ménesről, egészen más volt nálunk a legeltető állattartás, mint a szomszédos VásárhelytI Ott még nenrégibenls félszilajon tartották a ménest, gulyát, nálunk télire istállóba került a jószág, s takarmányon teleltek át. A puszták távol estek a helységtől: Csákó, Szénás, Királyhegyes, mégis kimentek a lovakért, ha a dolog úgy kívánta. A tanyavilág kialakulása után ki-kiosapták a lovakat a gyöpre csak úgy szabadon, nyomtatás idején a tallóra, ott iooakáztok nyűgbe. A nyűg vasból vagy kötélből volt. lem szerették föltenni, mert a na kiverte, a kötél ledörgölte a lábát. Nagyon kényesek voltak a parasztemberek arra, hogy a ló tiszta és ép legyen. Hossz gazdának tartották, akinek a lova keresztülszart a hámfán: a gondozatlan, rossz húsban lévő lóra a másik ráhúzta a koosit, a Így esett meg vele a dolog. Az istállóban játszódott le minden mozzanat a lovakkal kapcsolatban. A tanya, az istálló elhelyezése, fekvése tükrözte azt a gondosságot, szeretetet, amivel jószágjait körülvette az orosházi ember. A tanya a dűlőtől messze, a föld közepére épült, ezzel is védekezve a járványoktól.A környező tótok ellenben az utpartra építkeztek. Az istálló farral vagy véggel északnak nézett, Így a legkevesebb hideget kapta. Ajtaja,ablaka mindig verőfényben úszott. Mint a többi tanyai épület, ez is vert falból készült, ez tartja legjobban a meleget. A legidősebb emberek is úgy emlékeznek, hogy pallósa volt, csak a teteje változott át nádból,szalmából, azárlzikból cseréppé. Nagy kétszárnyas /kétfelé nyiló/ vagy kettős ajtó vezet a belsejébe. Az előbbi befelé, utóbbi kifelé nyílik. Nyáron nyitva hagyták éjjelre, csupán egy rácsot tettek az ajtónyilásba a kóbor kutyák ellen, s a keresztvas - mint a betyárvilág egyetlen tanúja - feszült a két félfa között a ló szflgye magasságában. A kisméretű ablakot télen kitömték szalmával a hideg el-
