Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Koppány János: Adatok a tótkomlósi idénymunkások vándorlásáról, életéről, a visszaemlékezések alapján

- 199 -reknek annál kevésbé alkalmas szálláshelyeket.Az állatok kitakarodása után, nem mentek utánuk a bolhák. Voltak Istállók, ahol annyi bolha volt, hogy sebesre csípték az embereket, A patkányok is sok kellemetlenséget okoztak. 1920-ban Sarkadon olyan sok volt a patkány, hogy a férfiak éjszakánként doronggal lestek rájuk s úgy verték őket agyon. Ekkor tűnt el Karasz Zsuzsinak az a szép abrosza, amely után még a csendőrök is nyomoztak, de hiába osak nem lett meg.Napok múlva a patkánylyukbői került elő egy megmaradt darabja.

Egyes helyeken az istállókat átalakították munkásszállássá. Deszkákból priccseket építettek. Ezek már emberségesebb helyek voltak. A szállásokon általában a családosok illetve nősök aludtak egy csoportban, azután másik csoportban a magános férfiak, illetve legények és a harmadik csoportban a magános asszonyok, illetve lányok. Ez az elkülönülés inkább csak elvi jelentőségű volt. Hiszen egy helységben voltak rendszerint valamennyien. Bizony előfordult keveredés.

A vállalkozóknak külön szállásuk volt. Ez vagy egy külön szobából állt vagy ahol a kenyérsütést végezték ott a kemence közelében lévő valamilyen külön kamra vagy szobaféleség. Ha nagyobb helyisége volt, előfordult, hogy vele volt egy szálláson valamelyik pallérja is.

étkezés. Szállásul szolgáló Istálló közelében volt kijelölve a hely, ahol tüzet lehetett rakni. Két élére állított tégla volt a tűzhely. Erre tette főzéskor lábosát vagy kis bográcsát mindenki. Napkeltekor álltak általában munkába s igy a szálláson nem volt idő reggeli főzésre, de nem is tudtak még olyan korán enni. A reggelit kint fogyasztották el a tábla végiben. Reggel úgy hét órára a vizhordő gyerekek /2/ a tábla véginél, ahol a vizes lajt is állt, tűzrakásokat és nyársakat készítettek. A tábláról levonuló "kapások" nyárson szalonnát sütöttek reggelire. Fél óra volt a reggeli szünet. Kapálások Idején munka közben a szomjazóknak a vizhordő gyerekek hordták a lajtből az ivóvizet.

Délben sem volt különösebb oeremónia az ebéd körül.Reggelihez hasonlóan, a tábla véginél szalonnát sütöttek vagy pedig csak úgy nyersen fogyasztották. Egyesek zsíros kenyeret, lekváros kenyeret, vagy aki otthonról tudott hozni, kolbászt ettek. A friss vízből jót ittak. Néhány percre el is nyúltak a pezsdülő füvön, hogy végtagjaikat kissé megpihentessék. Az egy őra gyorsan múlt el,.

Naplemente előtt félórával ért véget a munka, mert beszámították az uzsonna /havranka/ időt.Bementek a majorba és ilyenkor főztek. Nagy vál- » tozatosságról nem lehetett szó, hiszen csak egy edényük volt. Egy tál étel volt a vacsora! menü. Tarhonya leves, laska leves, krumpli leves, csipetke leves, köménymagos leves. Krumpli paprikás, tarhonya krumplival. Lényeg, hogy minél hamarább megfőjjön, mert tisztálkodni is kellett.