Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán

192 -Második nap: savanyó krumplileves, rántotta kevés kolbásszal, sült krumplival.

Egy csipkéstál meggy.

Minden másnap kevés sült tészta: fánk, tyukláb,

palacsinta. Minden szombaton kevés üreskalácsot és egy pár tepszi kőtalju tűréslepényt sütnek.

Vizet füles üvegkancsóbél Isznak. Nem készítenek: száraz bablevest disznóhussal, sok töpörtőt sem sütnek, /mert sóim vizet kíván s bágyadt lesz tőle az ember/ és nagyon sés ételeket sem készítenek. Füstölt húst sem igen esznek aratásban.

Mindenki a saját helyén eszik. Az apa mellett az ül, akit egy kicsit jobbam szeret, mint a többit. Az anya mellett leginkább a legkisebb gyerek ül. A többiek maguk választják a helyüket. Általában kor szerint ülnek. A választott helyüket őszig megtartják. Ha meg kell változtatni, akkor rendszerint sirás a vége - természetesen a gyerekeknél. - Először az apa szed, azután az anya a gyerekeknek s legutoljára az anya magának. A csirkét az anya osztja el. Az urának adja a legnagyobb részt /még ha nem is szereti/ a gyerekeknek pedig a szivét, máját.

Evés közben a kaszás nem sokat beszél, akkor is azt mondja:"Siessetek enni!" Ha valaki nem igen akar enni a fáradtságtól, akkor annak azt mondják: "Egyél hé, éhes hassal, lankatt fasszal nem sokra lehet menni!" A felnőttek ritkán, a gyerekek több helyen megköszönik az ebédet az anyjuknak. Ebéd után friss vizet isznak. Ha meleg van, akkor pár percig az asztal körül ülnek és megbeszélik az estig váré munkát. Ilyenkor szébakerül, hogy a tanyasorban hogy haladnak az aratással. Piacnapkor az asszony bemegy a városba a futéplaora s ebéd után röviden elujságolja, mit látott, mit hallott odabent.

Ebéd után az emberek kalapálni mennek. Az asszonyok mosogatnak, itatáshoz vizet öntenek a vályúba s édesanyjukkal megitatják a jószágot. Ha pedig lég a lába az esőnek, akkor a kotléspulykát megkeresik, mert azok nem szérahajlék, mint a csirkéskot lé.

Aratásban uzsonnázni csak a gyerekek szoktak, azok is csak délután. Délután 4-5 éra tájban kiviszik, vagy kiküldik az uzsonnát. A kaszások ritkán ülnek le uzsonnázni. Mig a gyerekek esznek, a kaszások rágyújtanak a kereszt árnyékában. Akik nem dohányoznak, hozzáfognak keresztelni. A kaszásokon kivül mindnyájan esznek, örülnek, hogy egy kicsit pihenhetnek. Az uzsonna legtöbbször kenyérből, meggyből, dióból, régebben mézből s ahol az nem volt - tejfölös kenyérből állott. Az uzsonnázék a hűvösre húzódtak és 10-15 percig ettek. Az 1940-es évektől kezdve a kaszások is rendszeresen uzsonnáznak és kb. félórás pihenőt tartanak.