Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán

- 186 -Mikor a csúccsal felér, behavazza, akkor kezdi berakni a II. állást. Minden kévét megszorít. Mikor majdnem a hajazásig ér, a kéveforgatót leküldi. Villával kévénként lassan szedegetve behaJazza.Oda ahol áll nem tud kévét tenni mindaddig, mig a kötelet fel nem dobják, vagy a létrára nem áll. Azután egy kévét tesz oda s megnyomja.Ilyénkor szokta mondanit "Ma hállá Istennek, ezis megvan". Megkönnyebbülnek az asztagrakék, r^rt nehéz az asztagrakás s nem lehet dohányozni.

Ha valamennyi kereszt kimarad az asztagbél, azt arra az oldalra rakják kerekboglyába, emerről nem áll osépléskor a gép.Sokan a kimaradt kévéket az asztag befejező végéhez rakják csomőba. Le is rakják a tetejét. A kimaradt kéveesoaőt kepének, kisboglyának. flőkasztagnak hívják. Sokan a nagygereblyét a kepébe öltik. Azért tartják ott, hogy a szél a kepét el ne hordja, a jőszág el ne kaparja és mindig késnél legyen.

Ha viszont nem telik be az asztag, mert elssámitotta magát az asztagrakó, akkor a végén sután behajaz. Ez bizony nem válik becsületére. "Inkább maradjon le, mint ne teljen bet tartják. Bégen ezt mondták: "Eines ojan asztag, aki be ne teljen, mig a határban van kint kereszt!"

Amikor az utolsó kévét dobja fel a koosis, felkiáltja az asztagrakőnakt "Tetőzz apu, egy a kivet" Erre vieszakiáltJa* "Hinnye az anyád Istenit, mér nem szótá, mig kettő vótt" /ti. csak két kévével lehet tetőzni, illetve befejezni/.

Az a jő asztag, ha a talaj nem vízszintes, az asztag pedig mégis az. A jól rakott asztag fenékig ring rakás közben. Hagy gondot fordítanak az asztagrakásra. Az asztagos, ha van ideje, lejön az asztagról, körülnéz, s ha szükséges itt-ott Igazit rajta. A jól rakott osztagot könnyű csépelni, mert sohasem kell egymás alól húzkodni a kévét. Még bólogatni is lehet a nagy melegben a sorjában rakott osztagon kéveforgatás, kéveadogatás közben. A rosszul rakott asztagon minden kévét egymás alól kell kihuzkodnl s hiába keresi a sorját, nem találja. Szaggatja mérgében a kévéket, durja a kaparékot s üresen megy a gép. Szidja ilyenkor a gazdát is, a napot is.Minden baj ilyenkor.

A jó asztagrakó úgy rakja az asztagot, mintha mindig vihart várna. Aki sebtiben rakja össze az asztagot, számolván arra, hogy reggel úgyis jön a gép, egy takaros vihar a gépet megelőzheti és széthordhatja.Ebnek az összehordása, rakása több időt, munkát vesz Igénybe, mint a gondosan megrakott asztag rakása. Arról nem is szólva, hogy szégyen is és munkavesztőséggel Jár.

A hordás is nehéz munka, különösen nagy melegben. A meleget vlzlvással igyekeznek enyhíteni. Hordás közben a megrakott kocsira, vagy az osztagra a vasvilla egyik ágára húzott kantát helyesnek el. Födőbői isznak, az elejéből egy kicsit kilöttyintenek.