Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Dr. Szabó Ferenc: A felszabadulás és a földreform Kaszaperen

- 137 -rasztság szövetkezeti útra térésének legjobb harcosai, akik elsőként mutattak példát, a legöntudatosabb juttatottak voltak, akik korán felismerték, hogy nem a kisparaszti gasdálkodásé a jövő.

A szövetkezeti gazdaság megerősítésében a kaszaperiek azőta igen nagy eredményeket értek el, ma már az egész község a meglévő két tsz-be tömörült s a volt juttatottak is az eredményes gazdálkodást jelentő, nagyüzemi keretek között kamatoztatják szorgalmukat, szakértelmüket, földszeretetüket.

Jegyzetek

1. / Főbb vonalaiban tárgyalják az egyes helységek esetében a földreform

lefolyását és eredményeit: Darvas József: Tiszántúl. Bp. 1957. Orosházáról: Előszó és pótlás 47-48, 54-55., Gaál Endre: Adatok Szeged felszabadulásának történetéhez 1944-1945. Acta Universitatis Szegediensis Sectio Historica I. Szeged, 1957. 19-22., Kovács Mihály: A földreform Vásárhelyen. Puszták népe. 1947. 1. sz., Marik Dénes: Gyula mezőgazdasági fejlődése 1945-1960. Gyula, I960 /A Gyulai Erkel Ferenc Muzeum Kiadványai 12./ 13-15., Polányl Imre: Adatok Makó felszabadulásának történetéhez. A Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1958. I. rész, Szeged, 1958. 202-204., Tibori János: A felszabadult Békéscsaba másfél évtizedes történe- Te'"TT44-196l. Békéscsaba, 1961. 37-39., Iványl Anna: Az 1945-ös földosztás Mezőhegyesen. Acta Juvenum Sect. Phil. et. Hist. II. Szeged, 1962. 169-190. Oltval Ferenc: Szabó Ferenc: A Csanádmegyei Földhivatal története. Levéltári Szemle 1962. 2, sz. 10-22.

2. / Seres József: Földreform Kunágotán. Válasz, 1947. október. /VII. évf.

10. sz./ 332-343.

3. / Pl. Hórocz János: így osztottuk ki a földet Orosházán. Az ezeréves jussért c. gyűjteményes kötetben. Bev.: Erdei Ferenc. Bp. 1955.25-49

4. / Az 1949. évi népszámlálás és Békés megye mezőgazdasági adatai.

Statisztikai Szemle, 1949. október-november. 288-329.

5. / A község múltja egyébként I. László koráig nyúlik vissza. Akkor

keletkezett itt az első település, de a tatárjárás idején elpusztult. Az 1400-as években Hunyady-birtok lett, Mátyás király korára ismét benépesedett és mezővárosi rangra emelkedett. 1595-ben, a törökkel folytatott harcok során újra elpusztult s attól kezdve lakatlanul állott. A török kiverésétől az 1800-as évek közepéig örmény kereskedők nagyarányú legeltető állattenyésztést, göbölyhizlalást űztek a pusztán. Kaszaper egyébként, a környéktől eltérően, a török után nem lett kincstári puszta, a régi tulajdonos Kállay-család sikeresen visszaperelte a kamarától a 18. század közepén és bérbeadással hasznosította.Emiatt, kedvező fekvése ellenére sem alakult önálló falu Kaszaper területén. 1867-1876- ig az uradalmak kívánságára Kaszaper külön közigazgatással u.n.pusztaközségként élt, utána beolvadt a szomszédos Ragybánhegyesbe. A múlt szazad második felétől kezdve egyre több major, uradalom alakult ki a pusztán, a tőkés bérlők paradicsoma lett. Föllendült a gabona, kukorica, cukorrépa, cirok, dohány termesztése. A pusztát az 1899-ben Békéscsaba-Mezőkovácsháza között megnyitott kisvasút kapcsolta be erőteljesebben a gazdasági életbe a jó szállítási lehetőségekkel. Ha kialakult belterülete nem is volt Kasza-