Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Rajnavölgyi Géza - Szabó Ferenc: Justh Zsigmond és a századvégi agrárszocialista mozgalom

- 99 -vendégeivel együtt. Amint az egykorú tudósitó Írja: "A táncvigalom sikerét és érdekességét nagyban emelte az,hogy a Pusztaszenttornyán időző vendégek: Némethy Bmy Írónő és a két angol festő Justh Zsigmonddal azon megjelentek. Beléptükkor felharsant a Rákőczi-induló s a jelenvoltak zajos éljenzésben tűrtek ki. A vendégek éjfél utáni 1 óráig időztek ott..." /14/.

Az iró azonban nemcsak az egylet szórakoztató jellegű megmozdulásain jelent meg, hanem a mezei proletariátus problémái iránt is élénken érdeklődött. Néhány évvel ezelőtt sikerült megtalálnunk az agrárszocialista megmozdulások egyik szentetornyai veteránját, aki elmondotta, hogy Justh nagy buzgalommal foglalkozott a kör ügyeivel,támogatta és felkarolta törekvéseit. Az alakulás évében fehér egyleti lobogót adományozott a körnek együttérzése Jeléül. A munkásság helyzete erősen foglalkoztatta, 1890 nyarán gyakran elment a szervezetbe, és ott nagy figyelemmel hallgatta a vitatkozókat, jegyezgetett is, de nem igen nyilvánított véleményt /15/.

1890 októberében megrendült egészségének helyreállítása céljából Justh külföldi útra indult. Ebben az időben már tevékenyen folyt az egész környéken az öntudatra ébresztő szocialista agitáció, elsősorban a Népszava terjesztése révén. Az iró hét hónapig volt távol, és éppen az 1891. május 1-én kirobbant, véres orosházi összeütközés idején érkezett haza Budapestre /16/, a megmozdulásokat előkészítő legdöntőbb hónapokban távol volt. Nem ismeretes, mikor utazott le szentetornyai birtokára, valószínű, hogy viszszaérkezése után nemsokára. Alapos az a feltevés, miszerint kastélyában az Írásnak szentelte napjait, mert 1891 nyarán addigi témáival ellentétben paraszttárgyú elbeszélések egész sorával jelentkezett,melyekből hamarosan kikerekedett "A puszta könyve" c.kötete /17/. Szentetornyán a nép között minden bizonnyal érdeklődött az események után, általában azonban visszahúzódott, munkájába temetkezett, nem kereste a kapcsolatot a csendőrszuronyokkal megfélemlített parasztokkal, mint egy évvel ezelőtt. Ennek okát több 1- rányban kell keresnünk. Részint nem akart Justh az amúgyis jogosan gyanakodó hatóságok szemében földesur voltával nyíltan ellentétes magatartást tanúsítani, másrészt eljutott ugyan a mezei munkásság szociális követeléseinek elismeréséig, de nyíltan nem mert szint vallani, nem volt merészsége ahhoz, hogy szakítson az uralkodóosztállyal. így aztán beérte egyes agrárszocialisták támogatásával is. Kastélyában szívesen látta például továbbra is Kulcsár Pált, a "néhai szocialistát" ahogy ő nevezte, az elismert parasztköltőt és a parasztszinház kiemelkedővé lett színészét /18/.

A mezei munkásság forradalmi vonásokkal telitett megmozdulása semmiképpen sem illett bele Justh kialakuló utópista elképzelésébe, amely szerint ő az önmagát túlélt, lezüllött nemesség és az életerős parasztság biológiai keveredése utján a magyarság újjászületését óhajtotta elérni. Ábrándos célkitűzése egyáltalán nem vette figyelembe az áthidathatatlan osztályellentéteket. Tervét elsősorban a föld népének kulturális felemelésével