Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Elek László: Orosháza társadalmi, müvelődésügyi viszonyai, szinházi élete az 1880-as években a helyi sajtó tükrében

- 20 -soviniszta, kozmopolita tendenciájú müvek. Nemhiába panaszolják a kor kritikusai; "A szinpad hajdan az erkölcs és izlés iskolája volt,az áldozatkész hazafiság, a tiszta erény, a megszégymitett gonoszság példáit ismertette. Most ledér operetteket, silány népszínműveket, aljas bohózatokat szeretnek előadni, amikben arcpiritó kétértelműségek, családi erények kigúnyolásai, jól sikerült gazságok raaga3ztalása a mindennapiak. Ma erkölcstelenség és Ízléstelenség iskolája a szinpad, nedig az erkölcstelenség sohasem lehet szép" /56/.

A modemnek érzett, kétes értékű frivol operettek, sikamlós "francia színmüvek" divatja eljutott községünkbe is, s eleinte nagy tömeget vonzott a színházba a maga kápráztató, érzékeket csiklandozó kosztümjeivel, félre nem érthető kiszólásaival, célzatos gesztikulációival és arcjátékaival. Ezek a közönség szépérzékét, jó Ízlését megrontó, csakis a pillanatnyi jövedelmet biztosító félszeg darabok óriása erkölcsi pusztításokat végeztek szerte az országban: aláásták a "nagy jellemeket festő, hazaszeretetre ösztönző, nemes tettekre lelkesítő történeti drámák" lelkes fogadtatását Í3, s oda juttatták vidéki színészetünket, hogy az igazi értékeket csaknem üres házak előtt mutatták be. A tartalmatlan.mindegyre sekélyesebbé váló operettekre aztán ráunt a közönség, s megundorodva a mély élményt nem nyújtó, a mindennapi élet izgató kérdéseire feleletet adni nem tudó csekély értékű müvektől, a színháztól távol maradt.

Orosháza lelkes színházi közönsége elsősorban a népe3 kereskedő és iparosrétegből, továbbá az értelmiségből került ki, bár a feljegyzések szerint a parasztság is tömegesen jelent meg az egyes előadásokon. " KÉTSZERI" színtársulatának /legjobb tagjai Sághy é3 Sághyné, továbbá a drámairó Tóth Ede voltak/ orosházi időzése alatt, mint ahogyan erről a társulatnál vendégszereplő Molnár György tesz említést, Dóczy: Utolsó prófétájának megismételt előadásán "oly roppant számmal jött a földmivesnóp az előadásokra... hogy a roppant karzat /szintén a vendéglő udvarán/, összetört a néptömeg alatt" /57/.

Azt a feltevésünket,hogy a váro3 életét mozgalmassá, pezsgővé tevő, kereskedelemmel foglalkozó, s a kultúra iránt érzékeny zsidóságnak irányitó szerepe volt a színházi életben, s a kör.önség nagy részét is ő adta, alátámasztja az a tény, hogy az 1883-ban felállított Szinügyi Bizottságba, melynek joga nemcsak a színtársulatok kiválasztására, hanem a darabok kijelölésére is kiterjedt, több tagot is adott. A Kaszinó tagsága által megválasztott bizottságba különben névszerint a következők kerültem: Lehoczky József, Mikolay István, dr. Reisz Miksa, Vangyel Sándor, Eördögh Lajos,Vere3 József, dr. Haász Soma, Herczegh Géza és dr. Márky János /58/.

Közülük elsősorban Mikolay István Ó3 Lehoczky József állottak nagy színház- és színeszpártoló hírében. Vendégszerető házaikban gyakran adtak találkozót az orosházi intelligencia tagjai és a vidéki társulatok legjobb