Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Elek László: Orosháza társadalmi, müvelődésügyi viszonyai, szinházi élete az 1880-as években a helyi sajtó tükrében

I- 18 -Igazi haladása, A ; özség jelentős hányada egyre inkább tönkrement, pauperizálódott.

E körből való kiadványaik közül a következőket említjük: Eördögh Lajos főszolgabíró "Könny és mosoly", majd "Repkény" cimü verses köteteit. Mindkettőnek jövedelmét jótékony célra ajánlotta fel a szerző, ki a sikeresebb terjesztés elősegítésére minden 5 eladott példány után az előfizetésgyűjtőknek 1 xngyenpéldányt is adoot. Balassa Pál: Százados könyv. A volt orosházi ev. lelkész 1844-ben a község alapításának 100. évfordulójára kiadott történeti munkájának második kiadása 10 krajcáros áron. Veres József: Orosháza /1886/. A község első monográfiája. Fűzve 1 forint, kötve 1.30 forintos áron. A község akkori képviselő-papjának munkája. Kádár Imre karcagi, volt orosházi tanító, az Orosházi Újság munkatársának 13 ive3 verseskötete. Mindegyik magán viselte szerzője osztályhelyzetét és ebből következő szemléletét /45/.

Jellemző képet kapunk a kor szórakozási lehetőségeit vizsgálgatva. A magasabb igényeket kielégítő zeneestektől kezdve a kintornás előadásig, minden elképzelhető szórakozásban részesülhetett a közönség. Különösen kiemelkedő eseményt jelentettek Hegyei Géza zongoraművésznek az Alföld nagytermében rendezett előadóestjei /46/,ki nem egyszer hires hegedűsökkel,mint Liedl Ferenc és Strümpfler János,a párizsi opera hangversenymesterével szerepelgetett körünkben.Előadásai mindenkor nagy és "előkelő" közönséget vonzottak.

Nagy sikerük volt a dalárdáknak is. Különösen a békéscsabai és hódmezővásárhelyi énekkarok szereplését kisérte nagy ováció. Orosházán ekkor - sajnos - csak mindössze fél évig működött dalárda /47/ aztán elhallgatott s igy nem tudhatott kellő közönséget teremteni a kórusmüveknek és művészetnek.

A községnek négy zenekara ismert ebből a korból. Komoly érték volt köztük az un. Anti zenekara, amely Németországba, Berlinbe is kapott meghívást és szerződést, s szó volt arról is, hogy később Konstantinápolyba is elmegy. A kor szokásaihoz híven festői magyar uniformist csináltattak maguknak. Vadgalambszínű darutollas kalpaggal, buzavirágkék attilában, piros magyar nadrágban, kordován sarkantyúé csizmában vágtak neki a németországi útnak, bucsuhangversenyük bevételével /48/. Mellettük G.ovanni Férni irányítása alatt álló Náci zenekara /49/ szerzett sok kedves estét a vendéglői élet kedvelőinek. Rajtuk kívül két fúvószenekar is működött. Mindkettő ekkor szerveződött. Tagjai elszegényedett, a földből megélni nem tudó földmüvesifjak. Az egyiknek 12 tagja és Hódmezővásárhelyről szerződtetett karmestere volt /50/, a másik gyopárhalmi "katonaviselt" emberekből szerveződött /51/s s ezek egyenruhát is csináltattak maguknak. Bár önálló e3tet is adtak, fő bevételi forrásukat a lakodalmak és bálák jelentették.

Egymást érték az egyéb szórakozási alkalmak is. Lovardák lovasbemu-