Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Bálint Sándor: A békési magyarság szegedi csoportjai
- 121 -Lánynak nem illik a puszi, Nem köll nekünk Szluha Guszti, Éljen Bakayf Ezt az eleven kaposolatot, nótacserét a sürü rokonlátogatások, lakodalmak, vásárok, buosuk, Így főleg az alsóvárosi havibuosu összesereglései tartották fönn. A szegedi nép endogám készsége ugyanis az uj földrajzi környezetben, olykor elszigetelt helyzetben csak a letelepedést követő második-harmadik nemzedékben kezd lankadni. A szokások közül csak kettőt emelünk ki. Egyik a gergely.járás, amelyet Kálmány szintén a Koszorúkban te+t közzé. Újkígyóson és Apácán a múlt század hetvenes éveiben még ismeretes volt. A szokás egyedül áll a szegedi hagyományvilágban, de Török Károly hódmezővásárhelyi közlését nem számítva, tudtunkra az Alföld magyar folklórjában is. Ma már aligha lehet eldönteni, hogy az anyavárosból származik-e, vagy pedig valami falusi iskolamester tanította meg a gyermekeket a szokásra. Egy másik Apácán élő, elszigetelődött, pllátusverés néven emlegetett szokás nyilván még a régi nagyheti misztérium-hagyományok töredéke. Nagyszerdán és nagycsütörtökön délután, araikor a pap a Miserere mei kezdetű zsoltár után annak jeléül, hogy a templom kárpitja Jézus halálakor kettéhasadt, megüti könyvével az oltár lépcsőjét: a nép botokkal esik neki a padoknak és egy kis ideig üti őket. Mint mondják, azért, hogy ilyenkor Pilátus is szenvedjen, amiért nem mentette meg Krisztust. Megemlíthetjük még végül, hogy az apácai, földvári, ujkigyósi családnevek jelentős része - az anyakönyvek tanúsága szerint is - az anyaváros Szeged felé mutat.A nyelv ö-ző készsége különösen családi körben még töretlen. A hiedelem- és hagyományvilág a megőrzött szegedi archaizmusok mellett helyi fejleményekről is tanúskodik. Ezeknek megvizsgálására, elemzésére a szegedi monográfia nagyobb összefüggéseiben kerül majd sor. Adalékainkkal elsősorban a számbavételt akartuk szolgálni, éreztetni a szegedi magyarságnak a békési népéletbe való kapcsolódását. Most, amikor a társadalmi és gazdasági viszonyok változása,a modern civilizáció terjedése, a szocializmus építése következtében a néprajz tudománya fokozott mértékben és szükségszerűen válik a történelem nagyfontosságú ágává,a magyar nép művelődéstörténetének stúdiumává, nagyon fontos, a helyi jellegek és összetevők föltárása is,mert csak igy ismerhetjük meg azt a több népből, nyelvjárásból, különböző vallási és társadalmi előzményekből született emberötvözetet, amelynek a mai békési nép a hordozója. Irodalom Bálint Sándor: Szegedi Szótár. I-II. Budapest, 1957. Bálint Sándor: Szegedi népélet. Szeged, 1958.
