Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Fancsovits György: Adatok Békés megye munkásmozgalmi történetéhez az ellenforradalom korszakában 1919-1923
_ A konkurrencia az ilyen kapitalizmusban azt jelenti, hogy a lakosság tömegegeinek, óriási többségének, a dolgozók kilencvenkilenc százalékának vállalkozó szellemét, energiáját, merész kezdeményezését brutálisan elnyomják..." /60/. Ha a megye iparát főcsoportok szerint taglaljuk, még erőteljesebb ez a gazdasági folyamat:- 61 -Keresők ipari főcsoportok szerint Év: Ipar:Kisipar-háziipari 1890 11 569 388 1900 14 964 295 1910 17 719 275 1920 20 342 186 1930 25 602 183 /6l/. Fejtegetéseinkből szükségszerűen levonható az a következtetés, hogy a tárgyalt korszakban a dolgozók helyzetét az imperializmus törvényszerűségei is súlyosbították, A feleslegessé váló és nagyszámú munkáskezet az ipar nem tudta korlátlanul felvenni, de a nagybirtok sem volt képes foglalkoztatni az általános gazdasági romlás miatt, így hatalmas munkaerő-piac jött létre. A nagybirtokosok és tőkések ilyen körülmények mellett szabadon válogathatták meg a számukra legjobb feltételek alapján munkaerőszükségletüket. Széles körben alkalmazták ezt a lehetőséget a Wenckheimek, Wolfingerek, Berchtoldok, stb. Arra törekedtek tehát, hogy minél nagyobb számú munkáskezet alamizsnáért, alacsony bérért alkalmazzanak, oücsóbbitsák a termelést és igy növelhessék termékeik piaci versenyképességét. Ennek a gazdaságpolitikának azonban volt egy visszaható tényezője is, éspedig a nagyszámú kétkezi munkás alkalmazása szükségszerűen maga után vonta a fejlettebb agrotechnika elhanyagolását, és ezáltal mesterségesen fokozni lehetett az árakat. Az eredmény: alacsony termésátlagok és méregdrága élelmiszerek. Ezekkel a módszerekkel sem a külföldi, sem a belföldi piacot nem lehetett visszahódítani, illetve kielégíteni. Viszont biztosítható volt a munkástömegek nagyfokú kizsákmányolása, a tőkés vagyonielhalmozás, profitszerzés. Ellentmondásos hexyzet, a gazdasági színvonal és a kizsákmányolás tényezői között, melytől nem tudtak, de nem is akartak megszabadulni. A megye fentebb vázolt gazdasági helyzete következtében általános lett az élelmiszerválság, a drágaság és a munkanélküliség. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint: "A közgazdasági élet a lefolyt év alatt /1921/ általánosságban a teljes bizonytalanságnak a jegyében állott" /62/. Ugyanakkor a vármegye alispánja is kénytelen volt megállapítani azt, hogy: "A tömegfogyasztási cikkek közül főként a közellátási lisztben van
