Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Katona Imre: A kubikoslapát, digólapát és a lapátolás
kell lendíteni. A csongrádiak emlegetik a lapátolás legeredményesebb, un. barábelos módját /59/, Taylor számításai szerint, egy-egy alkalommal 9 kg terhet kell a munkásnak lapátjára vennie, hogy a "legkisebb" fáradsággal a legtöbbet dolgozhasson; az ennél nagyobb terer megerőlteti, gyakori pihenőkre kényszeríti, teljesítménye nem lesz egyenletes, kisebb terer esetén viszont nem hasznosítja jól az erejét. Legkedvezőbb az 1—2 m—es lapátolást magasság, 3.5 m-nél magasabbra lapátolni szintén megerőltető /60/. A kubikosok szerint Taylor magassági számításai helyesek, a súlyra vonatkozóak azonban embertelenül sok; a régi nagy lapátokra valóban kb. ennyi teher fért, de 10- 12 órán át nem lehetett vele dolgozni, a kis angol lapáton a teher mindössze 4-5 kg, tehát lapáttal együtt 5.5-6.5 kg-ot kell mozgatni. Lapátoláshoz legalább 2 - 2.5 m sugaru kör kell a munkásoknak, hogy zavartalanul dolgozhassanak; úgy állnak fel, hogy egymással ne ütközzenek, itt még fontosabb a Jobb-, ill. balkezesek arányos váltakozása, mint ásózásnál, csákányozásnál, mert felsőtestükkel erősebb, jobb vagy bal kezüknek megfelelő irányban fordulnak el; visszájára, kézváltogatással is lehet ugyan lapátolni, de ez lassítja a munkát. A munkamegosztást és a munka-módszereket az egyes munkafajták szerint külön-külön kell áttekinteni, - mivel az igazi lapátos munka meglehetősen kevés: ilyen a homokhányás, bizonyos esetekben /pl. gödörfenék, töltéskorona, stb./ a talajszint egyenlítése, és a földből készült idomok /csatorna, töltés, stt./ besimitása, egyéb munkákon a lapát csak az ásó és a csákány kisegítő eszköze /6l/. Itt csak azokat a kubikosmunkákat emlitem, amelyekben a lapát fontos szerepet játszik, a kordéhányást a megfelelő jegyzetben már ismertettem /62/. 1. Talicskarakás: "Amit pedig ásóval nem tudnak felvenni, lapáttal hányják a talyicskába" /63/, a csörmő /földmorzsa/ - gyulai nevén: mont - rakásának viszonylag könnyebb munkájában segített néha az asszony, vagy a serdülő gyermek is. A talicskát farral a rakodás, kerékkel az indulás irányába állították, mélyebbről való rakodásnál, sekély padka esetén, oldalt is tehették. A talicska feltétlenül a megfelelő kézre esik, hogy félfordulattal rakhassák; ha szűk a hely, az egymás mellett dolgozók váltakozva, - Jobb, vagy balkezesek, ill. egyik részük a padkát ásózza, másik részük pedig a fenékről rakja talicskába a visszamaradt csörmőt. Alkalmasint sokféle megoldás adódik még. 2, Állásmunka: nagy mélység esetén emeletről emeletre adogatják fel lapáttal a földet; legalul kettő dolgozik egymással szemben, ők laza talajon lapáttal termelik ki a földet, egyébként egyikük lehet ásós, vagy csákányos, az emeleteken már csak lapáttal adogathatnak. Szembenézetben az állványokon dolgozó munkások közül a balkezesek bal, a jobbkezesek pedig az emelet jobb sarkában állnak fel, emeletenkint szabályosan váltakozva, mert Így nem hull a nyakukba az anyag és jól tudtak lendíteni.
