Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

ifj. Olasz Ernő: Árpád-kori malomkövek Kardoskuton és Orosháza-Cinkuson

- 2 -kövek a Németh-féle tanya közelében húzódé Aranyad-ér É.-i partjának a D.-i oldalában, kb 60 cm mélyen ugyancsak egymásratéve helyezkedtek el /4. kép/. Ezen a területen már évekkel ezelőtt is találtak fél malomkövet és malomkőtöredékeket, de elkallódtak.

Az újonnan előkerült malomköveket szemcsés anyagú,kékes-szürke színű kőből faragták. A felső kő széle csonkakup, az alsóé fordított csonkakup formájú. A felső kő őrlőfelülete a közepe felé elvékonyodik, felső lapja egyenes. Középvonalában nagyabb /8 om-es/ köralaku lyuk helyezkedik el,melynek két oldalán téglalap alakú keresztvas helye látható a kőbe faragva /5 . kép/. Ennek hossza 12, szélessége 3-3.5 cm, mélysége 2 cm. Az alsó kő őrlőfelülete domború és kisebb /5 cm-es/ •'yilással van átfúrva /6. kép/. Alsó lapja durván faragott. A felső kő átmérője 46-47.5, vastagsága 8-9 cm. Az alsó kő átmérője 44-46, vastagsága 8-8,5 cm.

Az ismertetett malomkövek olyan Árpád-kori /XI-XIII. sz-i/ kézimalmok lehettek, mint amilyenekről az 1061-1073 között Írott Gellért legenda emlékezik meg /6/. A kövek megerőltető mozgatását emberi vagy állati erővel végezték. Ha emberi erővel hajtották, úgy az alsó követ rögzítették,a felső követ pedig a ház gerendájába erősített rúdon forgatták körbe.Ez a malomtipus még a közelmúltban is használatban volt Hódmezővásárhelyen a gölöncséreknél /7/, ahol festéket őröltek rajta. Előfordul azonban Észak-Magyarországon és a szomszédos szláv etnikumú területeken is /8/. Használata az Arpádok-korában általános lehetett, mert ilyen malomkövek a közeli Hatablaki kápolna mellől /9/, Orosháza-Rákóczi-telepről /10/, Tiszalök-Rázomról /ll/ és Kecskemét /12/ környékéről is előkerültek.

A kardoskuti malomkőpártól 36 m-re ÉK-re, néhány kézikorongon készült, bekarcolt körbefutó vízszintes és hullámvonalakkal,bebökdösött pontsorral, ill. ékalaku benyomásokkal díszített fazéktöredék is felszínre került. Hasonló XI-XIII. sz-i edényeket szinte az egész ország területéről ismerünk. Az Alföldön a Kecskemét vidéki /13/, Tiszalök-Rázomi /14/, Szarvas- Rózsási /15/, Kardoskut-Hatablaki /16/, tótkomlós! /17/, békéssámsoni /18/, Qrosháza-Rákóczi-telepi /19/ Árpád-kori falvak területéről,a Dunántúlon pedig Halimbáról /20/, Étéről /21/, a pécsi Tettyéről /22/ és a Balaton környékéről /23/ kerültek elő ilyen cserépedény töredékek. Megtalálhatók azonban Csehszlovákia /24/ és Románia /25/ területén lévő hasonló korú települések anyagában is.

Az edénycserepek és malomkövek azt mutatják,hogy e terület az 1241- 42. évi tatárjáráskor elpusztult ragykiterjedésü Apácaegyháza /?/ faluhoz tartozott. A felszíni nyomok tanúsága szerint a czinkusi malomkőpár ugyancsak egy Árpád-kori falu helyéről való, de Írott emlék - tudomásunk szerint nem őrizte meg a helység nevét.