Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Katona Imre: A kubikoslapát, digólapát és a lapátolás
- 37 -3ágokban is átvették a falapátok szerepét, fokozatosan háttérbe szorították kezdetlegesebb elődeiket. A vaslapátok általában kisebb méretűek voltak a falapátoknál, némely táji elnevezés utal is erre /18/, a fej és a nyél tompa szöget zárt be, a fejet élezni lehetett és a rakodást megkönnyítette a pereme, mindezek következtében nemcsak könnyebb, hanem gyorsabb is volt velük a munka. Az uj vipusu vaslapátokat sokféle munkára használták fel, ezek közül azonban csak a trágyahordást /19/, a szérünyesést /20/, a burgonyaföldelést /21/ említi konkrétan a szakirodalom, egyébként megelégszik egészen általános utalásokkal /22/. A szűkszavú említésekből kitetszőleg, a dél-alföldi fa- és vaslapátok voltak a legfejlettebbek. A többi szerszámhoz viszonyítva, a lapát valamivel gyakrabban szerepel a hasonlatokban /23/, szólásokban /24/, rigmusokban /25/, utcanevekben /26/, sőt még gyermekjátékok is kapcsolódnak hozzá /27/. A magyar kubikosok amerikai megfelelőit plek-and-shovel-man-nek: csákány-lapát-embernek mondják, nálunk azonban az á3Ó a kubikosok fő eszköze, a lapát csak másodranguj fontos nagyon, de nem nélkülözhetetlen szerszám, néhány évtizedig kapával helyettesitették; laza, ásóról lepergő talajnál önállóan is használják, legtöbbször azonban az ásó és a csákány után maradt földmorzsát rakják vele, tehát kisegítő eszközül alkalmazzák. A talicskás töltésmunkákat felváltó karos csat rnamunkáfc, ill. a kordézás megnövelte a lapát szelepét, fejlettebb lapáttipusokat alakított ki. A kubikosok a lapátot is hazulról vitték talicskájukban vagy a többi szerszámmal összekötve vonaton /28/, ettől függetlenül a vállalkozó is mindig tartott raktáron, hogy a szerszámhiány a munkát ne akadályozza; a munkások ezeket levonás fejében is használhatták, de jobban szerették készpénzért megvásárolni. A munkaadók és a munkások közötti elmérgesedett vitában az ásó mellett a lapát is szerephez juthatott /2?/. A talicskás töltésmunkákon a nők és a gyermekek többnyire nemcsak a teher vontatásában, hanem a lapátolásban is segítettem, ásót és csákányt viszont jóformán soha nem vettek a kezükbe /30/. A hagyomány szerint az első esztendőkben a kubikosok is dolgoztak faásóval és falapáttal /31/, de igy "... nemcsak szaporátlan volt a dolog, hanem nehéz is" /32/. Éppen az ellenkező végletbe estek az elSDkubikosok számára készített vaslapátokkal: "186C ban i3 volt vaslapát, de keskeny, hosszú, gyenge, olyan, mint amivel a szenet lapátolják. A vaslapát mai széles, erős alakját a kubikosok munkája hozta létre" /33/. Ez utóbbi kovácsoltvas lapátokat több néven ismerték: magyar /34/ agyas /33/, hámori /36/, ritkábban kubikoslapát /37/. E kerek orrú lapáttipus nagyobb, nehezebb, repedékenyebb volt a későbbinél, a paraszti- kaszához és a kubikosásóhoz hasonlóan kalapálással élesítették; a visszaemlékezések szerint az anyag is jobban tapadt hozzá. A nagy lapátok előnye a könnyű, morzsás föld rakodásakor mutatkozott meg, amikor az ásóval felváltva használták, de tóm—
